Hagytam magam elsodorni

A fehér felsőbbrendűséget hirdető és valló szervezetek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél több tagot toborozzanak maguknak. Hamis és féligazságokkal teli történeteket és történelmet hirdetnek céljaik eléréséhez, és sokszor úgy állítják be elveiket, hogy azok szépnek és jónak látszódjanak. TJ Leyden volt szkinhed elmodja történetét, amely talán sokaknak intő és tanulsággal teli üzenet lehet. (Az interjú a www.weisenthal.com honlapján található angol nyelven.)Mikor lettél szkinhed?

Amikor 15 éves voltam. Szüleim elváltak. A válás sok gyűlölettel és kiábrándultsággal töltött el. Az apám vett egy kocsit – pedig nem is volt jogsim –, és mindig szórakozni jártam. Csak felhívtam a szüleimet, hogy hé, anyu, megyek az apuhoz, vagy aput, hogy megyek az anyához. Az utcán lófráltam. Egy csomó punk-rock zenét nyomattak akkoriban, a nyolcvanas években, én meg mindig arrafelé járkáltam, először így akadtam össze a szkinhedekkel.Hogyan környékeztek meg?

Akkoriban a szkinhedek többnyire bandákat alkottak. Először nem hirdettünk fehér felsőbbrendűséget, mert voltak spanyol ajkúak is közöttünk. Nem tartozott sok fekete hozzánk, mert a feketék nem igazán rajongtak a punk-rock zenéért. A punk-rock mozgalmak megőrizték békés jellegüket, de a zene erőszakos volt, valódi gyűlöletet szított. Akkor a bőrfejűek már nagyon erőszakosak voltak, többen hagytuk magunkat sodorni az árral, és folyamatosan a fehér felsőbbrendűség hirdetőivé váltunk. Olyan rasszista együtteseket hallgattunk, mint az angol Screwdriver a hetvenes évekből. Zenéjük a fehér hatalomról szólt. Aztán megjelentek a rasszista irodalmat kiadó szervezetek, mi meg szívtuk magunkba a fehér hatalom filozófiáját. Hatására a bandánkból elüldöztük a spanyolokat, és ettől a pillanattól kezdve az összes kisebbségi csoport a célpontjainkká vált. Amikor a szkinhedmozgalmak nagyobb erőre kaptak, még keményebben és komolyabban léptek fel, a tengerészethez mentem. Akkor kezdett terjedni az antiszemitizmus és a világbanki, illetve zsidó konspirácóktól való félelem. Az emberek könnyen elhitték, hogy a bankok és a sajtó a zsidók kezében van, a bőrfejűeknek pedig a zsidógyűlölet csak „eggyel több utálatot jelentett.”Szerinted a szüleid válására vezethető vissza, hogy bekerültél a bőrfejűek bandájába? Talán egy család része akartál lenni akkor?

Igen, valahová tartozni akartam. Lehetett volna az más közösség is, de tele voltam dühvel és kiábrándultsággal, és ezt választottam. Én akartam így, és nagyon könnyű volt alkalmazkodni, bekerülni a fehér hatalom mozgalomba. Milyen erőszakos dolgokat csináltatok, amikor szkinhed voltál?

Ittunk, az utcán furikáztunk. Nem számított, hogy az „áldozat” fekete, spanyol vagy éppen hosszú hajú-e. A 80-as évek elején még sok embernek volt hosszú haja. Mi csak furikáztunk, amikor megláttunk valakit, megálltunk. Ráordítottunk, sörös üvegeket dobáltunk felé a kocsiból, és ha visszaordított vagy mutogatott valaki, akkor megvertük. Bulikon néhányan közülünk a fehér hatalmat éltették, és ha a nem tiszta fajból valaki megpróbálta leállítani őket, akkor azonnal megvertük. Többnyire ezt csináltuk.Mit ajánlanál annak, akit szkinhedek próbálnak zaklatni? Mit kellene tennie, hogy ép bőrrel megússza?

Fusson. Ha valakit meg akarnak verni, azt úgyis megverik. Jobb esetben szerencsés az illető. Többnyire lányokat nem vernek meg. Legtöbbször fiúk után mennek.A szkinhedbandádból a fiúk bevonultak katonának?

Igen, sokan önként bevonultunk. Próbáltál új tagokat toborozni a katonaság alatt is?

Igen. A katonai szolgálat ideje alatt volt egy szabály, miszerint akkor lehetsz valamilyen gyűlöletet hirdető szervezet tagja, ha passzív maradsz, azaz nem okozol problémát. Olyan hangosan hallgathattam a bőrfejűek zenéjét, hogy mindenki hallotta, tehát tudták, hogy szkinhed vagyok.Hogyan toboroztál?

Két-három haverommal bementünk éjszaka az iskolákba, és a fehér hatalomról szóló könyveket tettünk mindenki szekrényébe. Tudtuk, hogy néhány nap múlva a feketék, spanyolok vagy ázsiaiak begurulnak ettől, és megverik valamelyik fehér gyereket. Szóval egy vagy két nap múlva visszamentünk, és azt mondogattuk az összes fehér srácnak, hogy hallottuk, mit csinálnak itt veletek az etnikai kisebbségek, hogy fehér srácokat vernek. Egyszerűen felhívtuk a figyelmüket a szervezetünkre, mely segítséget és védelmet nyújthat nekik.Milyen típusú embereket toboroztatok?

Mindig olyan gyereket kerestünk, aki az utcákat járta, és kerülte az iskolát. Tudtuk, hogy az ilyen típusú gyerek könnyen rávehető mindenre. Volt, aki az egyetemeket járta, és magányos, könyvmoly tanulókat keresett. Elkezdtett vele beszélgetni, így keltette fel az érdeklődését, és nem támadott rá, nem mondta el azonnal, kicsoda.