Faültetéskor akadtak a harminc centiméteres harcosokra

Újabb agyag hadsereget találtak Kínában, Pekingtől délre, Csengcsingben, a Vejsan-hegy közelében. Ez a harmadik sírépítményből előkerült agyag hadsereg. Az elsőként 1974-ben feltárt rendkívüli lelet Kína első császárának, Csin Si Huang-tinek a 2200 éves temetkezéséhez tartozott. Ott 7000 életnagyságú agyagszobor került elő.

A most megtalált, a Han-dinasztia (Kr. e. 206–Kr. u. 220) idejéből származó agyagkatonák sokkal kisebbek, és számuk is jóval kevesebb – ám az elrendezésük rejtélyesebb.

A több száz, általában 30 centiméter magas agyagharcost lovaikkal és harci kocsijaikkal együtt egy négy részre osztott, 9,7 méter hosszú, 1,9 méter széles és 0,7 méter mély sírépítményben találták meg. Néhányuk magasabb (43 centiméteres) volt, mint a többi. Ezek háromféle pózban tartották a kezüket. A régészek szerint azért, mert eredetileg fegyvert – dárdát és nyílféléket – tartottak. A régészek szerint az összesen 930 négyzetméternyi lelőhelyen további több ezer agyagharcos rejtőzhet még. A sírgödrök egy Han-uralkodó környezetéhez tartozó magas rangú személy, talán az uralkodó fia, vagy éppen maga az uralkodó sírépítményéhez tartozhatnak.

A jó állapotban megmaradt – noha az elmúlt kétezer évben az élénk piros és fehér színüket elveszített – katonákra helybéli földművesek akadtak rá, amikor fát ültettek. Bár találtak egy halottat is egy fakoporsóban, szakértők kizárják, hogy a sírépítmény tulajdonosa került volna elő.

A sírépítményben öt lovas állt legelöl, mögöttük három harci kocsi sorakozott, mindegyiket négy ló húzta. A kocsik közötti és melletti lovasok U alakban fogták közre a harci járműveket. A kocsik mögött 80 gyalogos állt leeresztett karral, de ökölbe szorított kézzel. A kocsik és a gyalogosok között zenészek helyezkedtek el. Egyikük a kezében élénk színűre festett dobot tartott. A zenészek jelenléte a katonák között nem lepte meg a kutatókat, mivel különböző írott forrásokból már eddig is ismert volt, hogy a Han-dinasztia idején a hadba vonulókat zenészek kísérték, hogy jó kedvre derítsék őket – és főként, hogy serkentsék harci szellemüket. Azt azonban egyelőre senki sem tudja, hogy a sírépítmény elején a lovasok miért állnak szemben a mögéjük helyezett agyagharcosokkal.

A Vejsan-hadsereg elárulja a Han-dinasztia idején alkalmazott hadrendet. Cui Dayong, a terület kulturális ügyekért felelős igazgatóhelyettese elmondta, a lelet egybevág elképzeléseikkel, de elméletüket eddig kizárólag korabeli ábrázolásokra alapozták. Kétségbevonhatatlan bizonyítékokkal csak ez a feltárás szolgált.

Más szakértők azonban úgy vélekednek, hogy a katonák olyan testőrséget jelképeznek, amelyet gazdájuk a síron túl, a másvilágra is magával vitt, hogy védje őt. Véleményüket arra alapozzák, hogy a Han-dinasztia idején csak ritkán, és csak nagyon magas rangú személyek temetkeztek „harcosaikkal” együtt. David Sensabaugh, a Yale Egyetem munkatársa szerint korabeli források arról tudósítanak, hogy a hercegek és az uralkodók olykor kocsijaikkal és katonáikkal együtt körutakra indultak – azért, hogy megmutassák népüknek erejüket és hatalmukat. Ez azonban nem jelentette azt, hogy ugyanilyen hadrendben vonultak volna harcba is. Sensabaugh szerint valószínűbb, hogy a halott egy efféle hatalmat fitogtató menetet vitt magával a túlvilágra. A kérdésre egyértelmű választ csak az adhatna, ha megtalálnák a katonák „gazdáját” is.