Ésszel vagy szívvel válasszunk szakmát?

Noha a munkanélküliség csökkent Szlovákiában, még mindig sok embernek nincs munkája, és az egyetemi végzettség manapság már nem garantál jól fizetett, biztos állást. A fiatalok ezt mennyire tudatosítják, és mindez milyen hatással van a pályaválasztásra?

A pályaválasztás a legtöbb középiskolás diák számára szorongást keltő időszak, pontosan azért, mert az egyetemi végzettség manapság már nem elég egy olyan karrier eléréséhez, felépítéséhez, amelyről mindenki álmodik. Úgy vélem, ezzel a legtöbb diák tisztában van. A kérdés talán az, hogy akkor mi az, ami mindezt garantálja. Az egyetemen új és eddig ismeretlen kihívások várnak rájuk, és a siker kulcsa az, hogy miképpen tudnak ebben a helyzetben rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. A rugalmasság és az alkalmazkodás képessége a mai munkaerőpiacon elengedhetetlen a siker szempontjából.  Továbbá fontos, hogy a diákok tudatosítsák, a tanulás és önmaguk fejlesztése az egyetemi diploma megszerzésével nem ér véget: a tárgyi tudás mellett új készségek és képességek elsajátítása lesz sikerük kulcsa.

Vannak, akiknek pontos elképzelésük van arról, mihez kezdjenek az életükkel, sokan azonban haboznak, halogatják a döntést. Nekik mit tanácsol?

A halogatás főként azokban a helyzetekben nyilvánul meg, amelyek félelemkeltőek. Általában a kudarctól, döntéseink következményeitől félünk. Ám ha nem döntünk, vagy nem cselekszünk, akkor nem kell vállalnunk a felelősséget sem. Ez egyfajta elégtelen én-védő stratégia. Fontos megtalálni azokat az okokat, amelyek a pályaválasztásban ilyen szintű szorongást váltanak ki. A leggyakrabban talán arról van szó, hogy nehéz az elköteleződés. Ijesztő azt képzelni, hogy egész életünkben mindig ugyanazt csináljuk, noha a világ annyi más lehetőséget kínál, mi pedig nem szeretnénk kimaradni semmiből. Épp ezért pozitív irányú változásnak tartom, hogy a szakmában ma már nem pályaválasztásról, hanem pályaorientációról beszélünk. Nem szakmát választunk, hanem inkább irányvonalat. Akik nagyon bizonytalanok: fedezzék fel saját képességeiket, készségeiket, tudatosítsák saját értékrendjüket, vállaljanak önkéntes munkát a választott irányon belül! Gyűjtsenek sok-sok információt önmagukról és a szakmákról, ez segíthet bizonytalanságuk leküzdésében. 

A megfelelő főiskola, kar vagy tanulmányi szak kiválasztásakor elsősorban milyen szempontokat ajánlott szem előtt tartani?

Miután az irányvonalat megtalálták a diákok, talán az első kérdés, hogy hol, melyik városban (vagy országban) tanuljanak tovább. Ha ugyanaz a szak több főiskolán, egyetemen is elérhető, kérdés, hogy milyen preferenciákkal rendelkezik a diák: nagyváros-kisváros, kollégiumban lakna vagy albérletben, fog-e dolgozni az egyetem mellett. Nagyon fontos szempont továbbá az egyetem presztízse is: a leendő munkaadók melyik egyetemeket értékelik? Mennyire nehéz bekerülni az egyetemre, mennyire nehéz benn maradni? Milyen a diákélet? Milyen lehetőségeket tud biztosítani az egyetem a szakmai gyakorlat terén? A szakirányt tekintve: vannak szakok, amelyeken, ha jók vagyunk, automatikusan jól kereső állásokhoz juthatunk, vannak, ahol évek hosszú munkája hozza meg gyümölcsét, előtte viszont alacsony kezdőfizetéssel kell számolnunk. A kérdés az, hogy kinek mi a célja, és hogy annak elérése érdekében mire képes.

Előfordul, hogy a szülő és a gyermek elképzelése teljesen eltér a jövőt, a továbbtanulást, a kiválasztott iskolát illetően. Ilyen esetben mi a jó megoldás?

A fő kérdés az ilyen ellentét esetében az, hogy mi az oka az egyet nem értésnek. Miért nem tartja a szülő jó választásnak gyermeke döntését? Gyakori, hogy a szülők beszámolnak arról, hogy ő nem választhatta az adott szakmát, és most szeretné, ha gyermeke ezt beteljesítené: gyermekén keresztül élné meg vágyait. Fontos, hogy ilyenkor a szülők tudatosítsák: ahogy ők szenvednek attól, hogy álmaik hivatását nem tölthetik be, ilyen nyomással a gyermeküknek ugyanazt a szenvedést okozzák, melyet ők maguk is átéltek. Gyakori továbbá, hogy a gyermek által választott szakma presztízse, bérezése nem felel meg a szülők elvárásainak, vagy a gyermek a szülői-nagyszülői hagyományt megszakítva más szakmát választ, és ezt a szülők képtelenek elviselni. Van, hogy a szülő úgy érzi, gyermeke helytelenül dönt, és neki kell őt megóvnia a kudarctól. Ugyanakkor fontos lenne tudatosítani, hogy a szülő feladata nem ez, hiszen egész életén át nem tudja védelmezni (felnőtt) gyermeke minden lépését. Ha egy gyermeket folyamatosan védünk a kudarctól, olyan elvárás alakul ki benne, hogy ő eleve kudarcra van ítélve. A legnagyobb kincs, amit gyermekének adhat a szülő, hogy döntésében támogatja, ezáltal a gyermek biztonságban érzi magát, bátrabban próbálkozik, keresgél, nagyobb az önbizalma, magasabb az önértékelése. Ezek azok a dolgok, melyek sikeressé tehetnek valakit. Kudarc esetén pedig a szülő védőháló lehet, amely segít talpra állni.

A fiatalok milyen pályaválasztási nehézségekkel küszködnek? A pszichológus vagy más szakember miben tud nekik segíteni?

A pályaválasztási tanácsadó az iskolákban hasznos segítséget tud nyújtani a diákoknak: ismeri az egyetemeket, azok követelményrendszerét, így széles körű tájékoztatást tud adni diáknak, szülőnek egyaránt. Mindemellett pedig ismeri a diákokat, hiszen jó esetben néhány éven keresztül tanította őket. Pszichológusként az önismereti részben tudom segíteni a diákokat. Fontos tudni, hogy ha a gyermek pályaválasztás kapcsán keres meg, a foglalkozások végére  nem tudom megmondani, és nem is mondhatom meg neki, mely szakma az, ami ténylegesen neki való. Együtt kialakítunk stratégiákat, melyek a döntéshozatali folyamatot könnyítik meg a számára.  

Ésszel vagy szívvel válasszunk szakmát?

A legjobb, ha ésszel és szívvel. Ha a kettő között túl nagy az össze nem illés, az folyamatos elégedetlenséget szülhet. És persze életünk bármely szakaszában lehetőségünk van arra, hogy szakmát váltsunk, bár minél idősebb az ember, ez annál nehezebb, és nagyobb kihívást jelent. Ahhoz, hogy döntésünkben az ész tudatossága és a szív vágyai is érvényesüljenek, sok információra van szükségünk. Ismernünk kell saját magunkat: értékrendünket, tulajdonságainkat, képességeinket, készségeinket, gyengeségeinket és motivációinkat, valamint a szakmákat és a munkaerőpiacot is. Épp ezért a pályaorientációt jobb minél fiatalabb korban elkezdeni.