Érezhető politikai nyomás

Ungvár. Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztériuma 2003. augusztus 20-i körlevelében javasolja: ha ezt a tanulók kérik, illetve adottak a szakmai-módszertani feltételek, a nemzetiségi iskolákban oktassák ukrán nyelven Ukrajna történelmét és földrajzát, valamint a katonai előkészítőt. A minisztériumi körlevél hátteréről, esetleges hatásairól dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét kérdeztük.

Ön szerint mire vezethető vissza a rendelet?

A szóban forgó körlevél egyfajta hosszú távú programra utal. Kicsit úgy érzem, mintha visszatértünk volna az 1997-es állapotokhoz, amikor is a kárpátaljai magyar iskolák számára egyfajta átirányításos oktatási technikát ajánlottak. Azaz, elemi szinten anyanyelven oktatták volna a más nemzetiségű gyerekeket a nemzetiségi iskolákban, de a későbbiekben fokozatosan áttértek volna az ukrán nyelvű oktatásra. Akkor erőteljesen tiltakozott a szakma e megoldás ellen, hiszen ez elsősorban a kisebbségi jogok csorbítását jelentené. A helyzet az ukrán oktatás terén 1997 óta nem változott, a mai napig nem adottak a feltételek az ukrán nyelv hatékony oktatásához iskoláinkban. Szomorú, hogy éppen két olyan tantárgyat javasolnak ukrán nyelven oktatni, amelyekhez igenis alapos nyelvi tudásra lenne szükség. Ha a szóban forgó elképzelést bevezetnék, a diákok nagy része nem értené a tananyagot, nem beszélve arról, hogy mind a földrajz, mind a történelem a nemzettudat-formáló tárgyak közé sorolható.

Sokakat éppen az aggaszt, hogy ukránul tanítható lenne a történelem...

1994-ben, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola megalakulásakor az oktatási törvény kimondta: nemzetiségi káderképzésre lehet a főiskolai szakok indítását megszervezni. Főiskolánk esetében tehát nem véletlenül esett a választás a történelem és a földrajz szakokra, hanem többek között azért, mert a minisztérium akkor a nemzetiségi káderképzés szempontjából ezeket tartotta fontosnak. Most viszont éppen azt ajánlja a szaktárca, hogy ezeket a szakokat tanítsák ukránul! Ráadásul tudjuk, hogy oktatási intézményeinkben nincsenek olyan tanerők, akik az adott tárgyakat ukránul oktathatnák, ha lenne is erre igény.

Az oktatásban azonban nem csupán szakmai érvek mentén születnek döntések.

Valóban. Magam is úgy gondolom, hogy a szülők, pedagógusok, igazgatók racionálisan gondolkodnak, és kevés iskolában jelentkezhet igény arra, hogy minden feltétel nélkül vezessenek be ukrán nyelvű oktatást. Viszont félni lehet attól, hogy a pedagógusok, illetve iskolaigazgatók politikai nyomásnak lehetnek kitéve, hisz jelenleg is sokszor érzékelek olyan, az igazgatókra és a pedagógusokra nehezedő nyomást, ami arra utal, hogy szorgalmazni fogják az adott kérdést. Nagyon remélem, hogy ez nem történik meg, illetve lesz erő a szülőkben, a pedagógusokban, hogy ésszerűen döntsenek tanévkezdéskor a gyermekek érdekeit nézve, az oktatás minősége, színvonala javára.