Elüldözött hajléktalanok

Zilah. Száz körülire becsüli a helyi közigazgatás a Zilahon meghúzódó hajléktalanokat. A hajléktalanok többsége kiskorú, de több olyan felnőtt is van, akiknek egykor lakásuk volt. A csövesek megjelenése nem új keletű jelenség a Meszes alatti megyeszékhelyen, már a kilencvenes évek elején felfigyeltek az éjszakára, tömbházak lépcsőházában meghúzódókra. Idén viszont a központi parkban talált holmi a szabadban éjszakázókról árulkodott, hiszen a razziázó rendőrség az állomás váróterméből elkergette a hajléktalanokat. A városszélén, a Hatlónak nevezett határrész aljában több mint egy évtizede létesített gyűjtőtó környékén a dél-amerikai filmekből ismert nyomortanya (rögtönzött kunyhók) lett a hajléktalanok menedékhelye. Lakói viszont koldulással zaklatták a környéken járókelőket. Lakossági panaszra végül is lépett a polgármesteri hivatal, egy csapásra átvágta a gordiuszi csomót. Megszüntették a rögtönzött „lakótelepet”, s a közrend őrei félszáznál több hajléktalant állítottak elő, közöttük körözött személyeket. A többségük fiatal, nem mind zilahiak. Többen saját hibájukból jutottak a társadalmon kívüliség állapotába: eladták volt lakásukat, a pénzt elherdálták. A hajléktalanok többsége az ősze-lőn arra kényszerül, hogy új helyen keressen éjjeli menedékhelyet. A kartontelep megszüntetését azonban az ígérgetések ellenére nem követte a városi éjjeli menedékhely létesítése.