Eltűnt egy egész gleccsertó

Santiago. Felettébb szokatlan jelenség okainak felkutatására indítottak tudományos expedíciót Chilében: az ország déli részében egyszer csak eltűnt egy kiterjedt gleccsertó. A Bernardo O’Higgins nemzeti park kristálytiszta, több mint kéthektáros taván áprilisban még környezetvédő szervezetek és biológusok hajóztak. A meseszép hegycsúcsok övezte mélykék víz helyén ma harminc méteres kráter tátong. A santiagói geológiai kutatóközpont szakértői június elején döbbenten vették észre a változást. Nem tudják, mi okozhatta a jelenséget. Az egykori tóra csupán a kráter mélyén árválkodó néhány jégtömb emlékeztet, amelyek a felszínen úsztak. A felderítő-expedíció vezetője találgat. Kézenfekvőnek hangzik, hogy a víz egy földalatti nyíláson folyt el, ám a térségben egyáltalán nem észleltek szeizmikus tevékenységet. Márpedig ha nem reng a föld, akkor nem is hasadhat szét a szikla. A gleccsertavak úgy is eltűnhetnek, hogy megkeményedett üledékből képződött gátjuk átszakad. A helyszínen kutakodók azonban semmi jelét sem találták a gátszakadásnak. Patagóniában bukkantak már olyan gleccsertóra, amelyik időről-időre eltűnik egy belső elfolyórendszerben, majd ismét feltöltődik. Ez a folyamat azonban sokkal hosszabb ideig tart. A déli Andokban élő indiánok mindenesetre természetfeletti erőknek tulajdonítják a misztikus felszívódást. Szentként tisztelik az égbe törő csúcsokat és a tavakat – szerintük a mindenség Ura figyelmeztetette fajunkat: ne higgyük, hogy korlátlanul veszélyeztethetjük a természet egyensúlyát.