Élet a nukleáris szemétdombon

Makis Iszkakova először egy fényes, jurta méretű gömböt látott az égen. Aztán csönd lett. "Olyan szaga volt... tudja, mint a hajnak. Mint az égő hajnak. Ahányszor csak esett, a szag mindig előjött a földből". Makis most hetvennyolc éves. Amikor találkoztunk, hagyományos brokát mellényt viselt és sötét szemüveget, hogy elrejtse a sok nukleáris robbanás miatt kiszáradt szemét. "A katonák azt mondták, hogy ne nézzük, de én kíváncsi voltam" - magyarázta.

1949 és 1989 között a Szovjetunió több mint 456 nukleáris eszközt robbantott fel a szemipalatyinszki, Lőtér néven ismertté vált kísérleti bázison. A kazah sztyeppének ez a nagyjából Belgiummal azonos nagyságú területe volt a fő kipróbálási helye a szovjet arzenál legkorszerűbb atomfegyvereinek. Száztizenhat felszíni robbantás volt, ezektől származtak azok a "szép" gomba alakú felhők, amelyekre a szemtanúk máig emlékeznek. A többit föld alatt hajtották végre, amivel védték ugyan a légkört, ám több mérgező anyag került be a földbe, mint a légköri robbantásoktól - írta a térsgében járt Louise Gray a The Daily Telegraph brit napilapban.

Ami a helyieket illeti, alig számítottak többet, mint a kísérleti célokra használt tengerimalacok. A Kazahsztán függetlenné válása után, 1991-ben Szemejnek átkeresztelt Szemipalatyinszk öregek otthonában idős nők gyűltek össze, hogy elmondják történetüket. Nekik is voltak sérüléseik és betegségeik, bár csupán Makis kap kárpótlást, mert nehéz bebizonyítani, hogy a nukleáris hulladéknak köze van a robbantások után jelentkező bajokhoz. Marat Szangyibajev, a helyi onkológiai központ vezetője szerint a rákosok aránya a körzetben még mindig duplája az országos átlagnak, és a születési rendellenességek becslések szerint az országos átlag tízszeresét teszik ki.

A Lőtér azonban nem a múltja, hanem a jelene miatt számít egyedi jelenségnek. Míg más kísérleti telepeket a világ egyéb részein magukra hagytak, a kazahok megpróbálják méregteleníteni a területet. A Kazah Köztársaság Országos Nukleáris Központja (NNC) egy éven belül kereskedelmi hasznosításra akarja átadni a terület egy részét, egy évtizeden belül pedig az egész ásványi anyagokban gazdag körzetet, leszámítva a "nagyon szennyezett részeket". A méregtelenítést úgy hajtják végre, hogy a talaj legfelső öt centiméterét eltávolítják, ami után természetesen megmarad a kérdés, hogy a kitermelt földet hová tegyék.

Már tapasztalhatók az aktivitás jelei. Egy gazdaságon kívül, amelyet azért hoztak létre tavaly, hogy állatokon és növényeken mérjék a sugárszennyezettség szintjét, élnek a területen kecskét és lovat tenyésztő pásztorok is. A kormány katasztrófa turistákat is hív a robbantások körzetébe, de két év alatt mindössze tíz ember élt a lehetőséggel.

Amikor a Geiger-Müller-számláló óránként három millisievertet mér

Ahogy csoportunk a központ felé tart, nehéz nem észrevenni, hogy miért. A Makis által látott robbanás helyén most egy kis tó van a hatalmas sztyeppén. Széltől fodrozódó tükrével a végtelen égbolt alatt majdhogynem szép. Még egy élénksárga lepkét is láttam ott repkedni. A Geiger-Müller-számlálón azonban vágtatnak a számok, amitől az én szívverésem is felgyorsul. A gyomrom összerándul, ahogy a radioaktív por felemelkedik, pedig gázálarcot viselünk és védő borítás van a lábunkon.

A szovjetek lakásokat, hidakat és utakat építve városra emlékeztető települést hoztak létre, amelyből mára már csak kiégett betondarabok maradtak. Az oszlopokhoz kötött "biológiai tárgyak", mint például a lovak, szarvasmarhák és disznók ("azért használták őket, mert olyan a bőrük, mint az emberé") régen eltűntek. Terepszínű ruhát viselő és végtelenül közvetlen vezetőink gumikesztyűs kézzel szedik fel a földről az összeégett göröngyöket. A Geiger-Müller-számláló óránként három millisievertet mér, ami jóval több, mint a normális háttérsugárzás. (A természetes háttérsugárzás, amelynek az emberek ki vannak téve, átlagosan 2-3 millisievert évente.) Ennek ellenére az NNC képviselői azt állították, hogy hétfős csoportunk tagjait a tízperces látogatás során kisebb sugárterhelés érte, mint egy Atlanti-óceán fölötti repülőút alatt. Szergej Lukasenko, az NNC vezetője azt mondta, hogy már úszott egy másik robbanás által létrehozott "atomtóban".

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) támogatja a Lőtér megnyitásának tervét, de figyelmeztetett arra, hogy a szennyezett területeket meg kell jelölni. A kazah kormány is támogatja az ötletet, de állítja, hogy a terv "nem számít kiemelt célnak", és ki akarja kérni róla az emberek véleményét.

Lukasenko alaptalannak tartja az aggodalmakat. "Nincs értelme eltúlozni a próbaterep hatását, különösen most nem" - mondta. Szerinte nagyobb kockázatot jelent az a sugárzás, amely az országban szétszórtan található sok uránbánya kitermelése során keletkezett hulladéktól származik. Ez egy olyan nukleáris probléma, amellyel Kazahsztánnak még meg kell birkóznia.

Hogyan hasznosítsa Kazahsztán az atomenergiát?

Az NNC kezdeményezte, hogy végezzenek vér-  és vizeletvizsgálatot a helyi lakosoknál. Legalább negyvenezer ember lakik az egykori kísérleti bázis területén és az egészségügyi kockázatok ellenére gyakran látogatják a központját is, mivel a veszélyes területek nincsenek körbekerítve. Láttuk, amikor emberek erősen szennyezett rézhuzalt ástak ki a földből, amiből állítólag kézműves ékszer készül.

A szovjet nukleáris kísérletekkel kapcsolatos tapasztalataik nem fordították szembe a kazahokat a nukleáris energiával. Bár bőséges olaj- és gázkészletekkel rendelkezik, s elegendő nap- és szélenergia áll rendelkezésére a sztyeppén ahhoz, hogy számottevően növelhesse energiából származó bevételeit, Kazahsztán jelenleg azt fontolgatja, hogy építsen-e egy új atomerőművet. Nazarbajev államfő az 1991-es függetlenné váláskor lemondott a nukleáris fegyverekről, de az ország a világ természetes urániumkészletének több mint 20 százalékával rendelkezik.(folyt.)

Roman Vaszilenko, a külügyminisztérium szóvivője szerint Kazahsztán abban a kivételes helyzetben van, hogy vezetheti a világot a nukleáris energia "békés" felhasználásában. Hozzátette ugyanakkor, hogy az olajból származó bevételek ezután se fognak csökkenni.

Az országban kétségtelenül sok a pénz. Szemej szovjet korszakból származó, nyomasztó hangulatú utcáival ellentétben Asztanát, a sztyeppéből kinőtt új fővárost jelentős részben Norman Foster tervezte.

Szeptember elején volt húsz éve, hogy bezárták a Lőteret, és akkor tartották meg másodszor a Nukleáris Kísérletek Betiltásának Nemzetközi Napját, amelyet az ENSZ kezdeményezett. Sok aktivista számára a robbantások betiltása ugyanolyan fontos, mint maguké a fegyvereké, s egyre nagyobb nyomás nehezedik az Egyesült Államokra és nyolc másik országra azért, hogy ratifikálják a nukleáris kísérletek átfogó tilalmát kimondó szerződést, amelyet a világ országainak túlnyomó többsége már aláírt.

Szemejben is tartottak megemlékezést a kísérletek áldozatainak hátborzongató emlékművénél, egy kőből kifaragott hatalmas gomba alakú felhőnél. Sokak számára azonban túl nehéz volt a részvétel. A szemeji állami gyerekotthonban például Dina Batirova nehezen szuszogva és vinnyogva próbál lélegezni. Vízfejűsége miatt koponyája kétszerese egy normális gyerekének.

Down-kóros és más genetikai rendellenességgel született elhagyott gyerekek játszanak körülötte, vagy ülnek egykedvűen tolószékeikben. Dametken Borambajeva vezető ápolónő a kérdésre, hogy a sugárzás áldozatai-e, vállat von. "Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem" - feleli.

Akmaral Muszahanova, a Szemeji Egyetemi Egészségügyi Központ vezető kutatója biztos abban, hogy van összefüggés a sugárzás és a betegségek között. Tartósítószerben tárolt, Szemejben 1953 óta gyűjtött méhmagzatokat mutat, köztük egy egyszemű "küklopszgyerekét" és sziámi ikrekét.

Kazbek Abasalikov, a szemei Sugárorvostani Intézet igazgatója már óvatosabb. Az intézetnek a szovjet időkben a nukleáris kísérletek következményeinek figyelése is a feladata volt. Most a valaha titkos adatokat jó célra használják, arra, hogy a Szemej környékén élők generációinak DNS-vizsgálatán keresztül megmutassák a sugárbetegség hatásait. Abasalikov egy éven belül tervezi publikálni eredményeit, és reméli, hogy azok segítségére lesznek más sugárbetegeknek.

Struan Stevenson brit konzervatív párti parlamenti képviselő, aki több ízben járt a Lőtéren, torz gyerekekkel találkozott a környező falvakban, akik számára a Mercy Corps nevű jótékonysági szervezet igyekszik pénzt gyűjteni. A képviselő figyelmeztetett arra, hogy a nukleáris sugárzás nemzedékeken át érezteti hatását a rákos és pszichikai betegségek, valamint a születési rendellenességek gyakoriságában.