Cserépedénybe temetett csecsemők az ókori Palmürában

A szíriai-japán régészeti expedíció 13 egyéni sírt fedezett fel egy temetkezési komplexum feltárása közben Palmüra északi városfala közelében - olvasható a Global Arab Network angol nyelvű hírportálon (http://www.english.globalarabnetwork.com).
    A sírokba kétévesnél fiatalabb gyermekeket temettek: az esetek többségében egy kis üreget ástak, ahová elhelyezték az aprócska koporsót. Két olyan sírt is feltártak, amelyekben csontvázat tartalmazó közepes méretű cserépedényeket fedeztek fel. A szakértők szerint utóbbiakban olyan csecsemőket helyeztek végső nyugalomra, akik néhány hónapos korukban távoztak az élők sorából. A sírok a Kr.u. III. évszázadból, Palmüra virágkorából származnak.
    A szíriai-japán régészeti expedíció egyébként befejezte munkáját: a feltárások mellett a helyszín topográfiai és építészeti felmérését is elvégezte, amely lehetővé teszi a továbbiakban az ősi Palmüra rekonstruálását.
    Palmüra (Palmyra, Thadmor, mai Tudmur) az ókori Szíria fontos városa volt egy oázisban, Damaszkusztól 240 kilométerrel északkeletre és az Eufrátesztől 200 kilométerrel nyugatra. A mediterrán térség és az ókori Kelet közötti kereskedelem fontos központjaként szolgált, a karavánok számára hosszú évszázadokon "a sivatag mátkája" volt.
    A város a Római és a Pártus Birodalom határán nagyfokú önállóságot élvezett. A távolsági kereskedelem haszna révén meggazdagodott. Marcus Antonius Kr. e. 41-ben foglalta el, és Róma adófizetőjévé tette.
    Palmüra Kr. u. 212-től római colonia volt, virágkora Kr. u. 235-273 közé esik. A perzsa Szászánidák felett győzedelmeskedő Septimius Odaenathus Kr. u. 251-252 táján Palmüra fejedelme és Róma  keleti hadseregének főparancsnoka lett, 267-ben bekövetkezett halála után öt éven át özvegye, Zenobia és fia, Vaballathus uralkodott, meghódítva eközben Egyiptomot (268) és Kis-Ázsiát (270), végül Aurelianus császár győzte le őket 272-ben.