Corneliu Vadim Tudort zavarja a homoszexuális nagykövet

Nincs kizárva, hogy ismét perbe fogják Corneliu Vadim Tudor szenátort, az idegengyűlölő és antiszemita Nagy-Románia Párt elnökét. Kijelentései miatt Tudort már korábban is sokan beperelték, köztük Emil Constantinescu volt román államelnök, de csupán kisebb-nagyobb pénzbüntetéseket sikerült kiróni a szenátorra, aki azonban úgy tűnik, szavait továbbra sem hajlandó mérlegelni.

Legutóbb hetilapjában, a Romania Maréban publikált, Michael Guest bukaresti amerikai nagykövethez intézett nyílt levele okán robbant ki a botrány. Guest július 13-án a bukaresti NATO Ház által szervezett, az integráció kérdéseivel foglalkozó nyári szabadegyetemen mondott beszédében bírálta Tudor lapját. Értetlenségét fejezte ki egyebek között az újság „retorikájával“ kapcsolatban, s miközben hangsúlyozta, hogy a sajtószabadság híve, leszögezte: ugyanolyan mértékben hisz a sajtó felelősségében is.

A nagykövet szavait a laptulajdonos Tudor személyes támadásként értelmezte, és minősíthetetlen hangnemben írt nyílt levélben válaszolt Guestnek. Persze a nagykövet mellett az Egyesült Államokat is támadva, amiért „ilyen” személyt küldött Bukarestbe. Romániában nyílt titok, „milyen” személy is Michael Guest: homoszexuális. A nagykövet nem rejtette ezt soha véka alá. Nyíltan vállalta kapcsolatát, barátját, Alex Nevarez professzort magával hozta Bukarestbe. Sőt azt követően, hogy 2001 júniusában a Fehér Ház kinevezte nagykövetnek, a hivatalos külügyminisztériumi búcsúztatásra is elvitte, s az ott elhangzott beszédekben a hivatalosságok – köztük Colin Powell – mindkettőjüket megszólították.

A hír, hogy az Egyesült Államok Romániába – csaknem 90 százalékos arányban ortodox vallású országba – homoszexuális nagykövetet küld, Bukarestben kezdetben hatalmas megdöbbenést okozott. Közismert ugyanis, hogy a különböző román kormányoknak mennyire nehezen sikerült a Román Ortodox Egyházat rávenniük arra, hogy – az európai követelmények előtt szemet hunyva – a homoszexuálisok börtönnel történő büntetésének eltörlését ne akadályozza. Az integrációs érdekek miatt az egyház úgy tett, mintha szemet hunyna, de a szexuális másságról véleménye, természetesen, mindmáig fikarcnyit nem változott.

A román sajtó pikáns csemegeként, burkoltan közölte a hírt, a románok oroszlánrésze pedig tompított hangerejű szörnyülködéssel vette tudomásul a tényeket. Aztán magyarázatokat kerestek. Egyik szerint a republikánus amerikai kormányzat tulajdonképpen meg akart szabadulni a homoszexuális Guesttől, ezért küldte őt ki Bukarestbe.

Tény azonban, hogy Michael Guest karrierdiplomata, aki korábban a kongresszusi kapcsolattartással megbízott amerikai államtitkár tanácsadója volt. Az amerikai kormányzat első alkalommal nevezett ki 1989 után az adminisztrációban fontos pozíciót betöltő személyt Bukarestbe, mintegy jelezve, hogy Romániát fontos területnek tekinti.

Guest hiába vette komolyan feladatát, hiába szorgalmazta fáradságot nem kímélve a legfontosabb problémák – az árvák nemzetközi örökbefogadása, korrupció, infrastruktúra, bürokrácia – megoldását, hiába hozott amerikai befektetőket, az ortodox fundamentalizmus szívét nem sikerült meglágyítania. Ez pedig időről időre a mostanihoz hasonló botrányos helyzetekhez vezet.

Mássága miatt Tudor már korábban is támadta a nagykövetet, de a mostani leveléhez hasonló hangnemben a témáról eddig nyilvánosan senki sem beszélt. A szenátor irományát „Michael Guest úrhoz (vagy asszonyhoz)” intézte, s abban zaftos részletekbe menően ecsetelte, hogy mit is művelhet barátjával a homoszexuális nagykövet otthon, a rezidenciája falai között.

A pártelnök retorikusan tette fel a nagykövetnek a kérdést: ha nem szereti, miért olvassa a Romania Marét? „Netán valaki hátulról tuszkolja”? S ki kritizál? Egy „pederaszta”? Tudor szerint „a román nép egészséges erkölcse és jó érzése elleni merénylet” az a tény, hogy az Egyesült Államok „ilyen” személyt küldött egy mélyen vallásos keresztény országba, ahol a homoszexualitást – a Biblia tanítása szerint – „halálos bűnnek tekintik”. A hosszú, inzultusokban bővelkedő levél egyik legszelídebb mondata talán az volt, amely Tudor vallomását tartalmazta: Guest „sem férfiként, sem nőként” nem tetszik neki.

A Romania Maréban megjelent levél hatására követelték civil szervezetek és a Nemzeti Liberális Párt, hogy C. V. Tudort fogják perbe. A kínos ügyet súlyosbította, hogy a román kormány közleményben ítélte el Tudor „lealacsonyító, aljas és immorális kijelentéseket” tartalmazó levelét. A dokumentum szerint semmi sem bizonyítja jobban a Romania Mare „felelőtlenségét”, mint maga az a tény, hogy Tudor levelét publikálta.

Bukarestben azonban úgy tűnik, mindenki elfelejtette, hogy alig egy héttel Michael Guest Romániába érkezését követően, 2001. szeptember végén Ion Coja, a Vatra Romaneasca Egyesület bukaresti fiókjának és a Románellenesség Visszaveréséért Liga elnöke George W. Bush elnökhöz, illetve az amerikai kongresszus és a szenátus elnökéhez intézett csaknem hasonló hangnemű levelet. Ezekben már akkor szó szerint azt írta, hogy „Guest kinevezése tévedés volt, a románok sorában felháborodást és undort okozott”, s az Egyesült Államok ezáltal „megsértette a román nép keresztény érzéseit”.

Persze Cojának a haja szála sem görbült, hiszen Romániában nyílt titok, hogy az ilyen levelek mögött az ortodoxia is ott lapul, az ortodoxiával pedig – ez is nyilvánvaló – egyetlen kormány, államfő, bíróság vagy politikus sem veheti fel a harcot. Illetve: felveheti, de... aztán ne csodálkozzon!

A liberálisok úgy gondolták, lépniük kell. Nyilvánosan felszólították tehát néhány nappal ezelőtt a főügyészséget, hogy járjon el a Tudor-levél ügyében, hiszen az szerintük a román Btk. előírásait kimeríti, és „a román nemzeti érdeknek” is árt. Hogy a hangoztatott „nemzeti érdek” és az ortodox fundamentalizmus között mekkora a távolság, van-e távolság egyáltalán, erre a szabadelvűek sem reflektáltak.

Michael Guest azonban igazi amerikai: hisz a demokráciában, a szabadságban, és letörhetetlen. Nemrég mondta el: imádja a román népet, a romániai embereket és az ország gyönyörű tájait, s nagy reményeket fűz Románia jövőjéhez.

Kolozsvár, 2003. július