Bujkálhat, de nem menekülhet – Karadzsics macska-egér játéka

Banja Luka munkába, iskolába induló lakóit idén már másodszor városszerte Radovan Karadzsics képmásával díszített plakátok fogadták „mindig veletek vagyok” felirattal. Vajon igaza lesz-e Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkárnak, aki a minap szarajevói látogatásán kijelentette: Karadzsics bujkálhat, de nem menekülhet.

Történt mindez azután, hogy a nemzetközi békefenntartók a boszniai Szerb Köztársaság rendőrségével és katonai rendészetével közösen – mintegy kétszáz fő részvételével – az elmúlt 18 hónap legnagyobb akcióját hajtották végre január első felében Paléban, mert azt az információt kapták, hogy Radovan Karadzsics a városban van, vagy a környékén tartózkodik. A háromnapos akció során aprólékosan átkutatták a felesége, a lánya és még néhány családtag házát, sőt azt a családi házat is, amely évek óta üresen áll, az egészségházat és a templomot is, ám a háborús bűnöst nem sikerült megtalálni. Állítólag arra utaló nyomokat találtak, hogy a családtagok kapcsolatban vannak Karadzsiccsal.

Ez az újabb kudarc nem lepte meg azt a neves angol katonapolitikai elemzőt, aki a Nezavisne Novine című napilapnak elmondta: közismert, hogy még mindig sokan támogatják Karadzsicsot, legfőbb segítői az egykori biztonsági szolgálat tagjai. Nem vitás, hogy továbbra is a Szerb Köztársaság, Szerbia és Montenegró területén van, úgy mozog a hegyekben, mint Oszama bin Laden Pakisztán és Afganisztán között. Egyesek szerint vannak segítői az SFOR-on belül is. 2002-ben a sajtóban cikkek jelentek meg arról, hogy egy magas rangú francia tiszt tájékoztatta szerb rendőr barátját egy tervezett akcióról, és a volt elnököt sikerült is kimenekíteni a körülzárt környékről.

De ki is az az ember, aki immár nyolc és fél éve macska-egér játékot űz a világ legerősebb katonai szervezetének egységeivel?

Radovan Karadzsics, a világ tíz legkeresettebb személyének egyike, június 19-én lesz 59 éves. Montenegróban született, édesanyja és testvérei most is ott laknak, a niksicsi családi házban. A sors fintora, hogy életének legnagyobb részét abban a Szarajevóban töltötte, amely ellen több mint ezer napig tartó véres ostromot vezényelt, megpróbálva kiéheztetni, elűzni, megsemmisíteni egykori iskolatársait, kollégáit, szomszédait. Évekig pszichiáterként dolgozott a bosnyák főváros egyetemi klinikáján. Szarajevóiak mesélik, hogy sokan fordultak hozzá igazolásért olyanok, akik el akarták kerülni a katonai szolgálatot, vagy idő előtt nyugdíjba akartak vonulni. A New York-i Columbia Egyetemen amerikai költészetet is hallgatott, neki magának négy kötete jelent meg, ám minden bizonnyal nem ezért fog bevonulni a tankönyvekbe.

Későn kezdett el politizálni, de jó szónoki képességei, szívélyes magatartása folytán hamar közkedvelt lett. Egyike volt 1990-ben a Szerb Demokrata Párt alapítóinak, ugyanazon év májusában a boszniai szerbek elnöke és ezzel együtt a hadsereg és a rendőrség főparancsnoka lett Paléban. 1996-ban Milosevics kérésére mondott le tisztségeiről, és vonult vissza a nyilvános szereplésektől. Azóta hiába keresik, noha az amerikai kormány ötmillió dollárt ígért a nyomravezetőnek. De még ez a csábító összeg sem ingatja meg Karadzsics segítőit, a szerbek – Ratko Mladics tábornokkal együtt – nemzeti hősként tisztelik, szerintük nem is igazi hazafi az, akinek nincs a birtokában egy, az ő képmásukkal díszített póló, amely minden boszniai szerb piacon 5-10 euróért beszerezhető. A testőrei istenítik Karadzsicsot, ő különben tökéletesen békés, ártatlan, istenfélő embernek mondja magát, akiről a történelem be fogja bizonyítani, hogy a térség igazi békeszerető politikusa.

Akik közelről ismerik, biztosak benne, hogy soha nem lenne öngyilkos, ám úgy vélik, ha olyan kilátástalan helyzetbe kerül, amelyből már bizonyosan nincsen kiút, egy általa megbízott ember meg fogja ölni. A személyi testőrei akár életük árán is készek megvédeni. Mindeddig hamisnak bizonyultak azok a rendre felröppenő hírek is, hogy nem menekül tovább, mert fogytán a pénze, meg hogy hajlandó önként tanúskodni a Milosevics elleni perben, hogy már a védelmét készíti elő egy montenegrói kolostorban.

Carla del Ponte, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze állhatatosan harcol Karadzsics és Mladics letartóztatásáért, rendre ostorozza a pravoszláv egyházat, amiért – véleménye szerint – kolostorról kolostorra költöztetve menti Karadzsicsot, de nem kíméli a nemzetközi közösséget, a Nyugatot sem, amikor a szemükre veti, hogy nincs meg bennük a kellő politikai akarat az első számú háborús bűnös letartóztatására. Szaddám Huszein elfogása után ismét felerősödtek azok a hangok, hogy nincs olyan ember, akit ne lehetne kézre keríteni, bújtassa akár egy egész nemzet, de Karadzsics felesége szerint az ő férje nem Szaddám, hogy a föld alatt bujkáljon. A boszniai szerb vezér 81 éves anyja úgy véli, hogy az ő fiát nem lehet eltaposni, mint egy hangyát, fölötte isten fog ítélkezni, és nem Hága.

Bosznia-Hercegovina polgárai Radovan Karadzsicsot, az itteni Szerb Köztársaság volt elnökét 75 ezer civil áldozatért, 417 bűncselekményért, 378 koncentrációs tábor felállításáért és legkevesebb 146 boszniai tömegsírért teszik felelőssé.

Szarajevó, 2004. január