Boskola: bostoni magyar gyerekek második otthona

Bepillantottam a bábozó, éneklő óvodás csoport izgatott zsivajába, majd egy másik teremben figyeltem, ahogyan a tanárnő Rákócziról beszélget a könyvek s füzetek fölött pislogó nagyobbakkal. Ezek a gyerekek szombatonként azért ülnek itt türelmesen, hogy a magyar nyelvet ápoljak 7000 kilométerre a szüleik hazájától. A füzetek fölé hajló barna ingek és nyakkendők már a délutáni cserkészfoglalkozás ünnepi hangulatát sejttették. A Boston környéki magyar gyerekek számára alapított hétvégi iskolával párhuzamosan működő cserkészet alig három év után hivatalosan is részévé válik a Külföldi Magyar Cserkészszövetségnek, mint 2-es számú Bodnár Gábor cserkészcsapat.

Követem a szendvicsekkel, magyar süteményekkel és videokamerákkal felszerelkezett szülőket, gyerekeket egy közeli erdőparkba, ahol a Rákóczi élete köré szervezett akadályversenyt, majd a kis- és nagycserkészek avatását követően a tábortűz körül felhangzik a magyar énekszó. Miklóssal leültünk egy fa alá, és beszélgetünk.

Öszöndíj, majd letelepedés az Egyesült Államokban

A budapesti orvosi egyetem elvégzése, majd a katonaság letöltése után egy ösztöndíjjal a University of Massachusettsre jöttem kutatni. Egy év múlva visszamentem Magyarországra, ahol feleségül vettem a menyasszonyomat. A nászutunkat már itt töltöttük Amerikában, és maradtunk. Megszereztük az orvosi szakképesítésünket, és én azóta onkológusként, feleségem pedig aneszteziológusként dolgozik. Négy gyerekünk van. – kezdett mesélni Miki, időnként mosolyogva rápillantva a közelben bújócskázó két nagyobbikra.

Hogyan alakult meg a Boskola?

Boston környékén éltünk, mielőtt Connecticut államba költöztünk. Rengeteg magyar barátot szereztünk itt, akikkel elég sok időt töltöttünk együtt, és mivel volt néhány kicsi gyerek a társaságban, a mamák egy lelkes csoportja megalapította a Kuckót, a magyar gyerekek játszóházát, körülbelül tíz évvel ezelőtt. Havonta tartottunk összejöveteleket; énekeltünk, táncoltunk, kézműveskedtünk. Aztán ahogy nőttek a kicsik, kinőtték a Kuckó nyújtotta programokat is. Mi, felnőttek úgy éreztük, hogy két lehetőség van; vagy véglegesen vége lesz a gyerekeket összefogó kezdeményezésnek, vagy létrehozzuk a következő szintet. Az utóbbi mellett döntve alakította meg egy lelkes csapat a Boskolát. Ebben kulcsfontosságú szerepe volt a Massachusetts-i Magyar Egyesület támogatásának is, amely fontosnak tartotta, hogy egy fiatalabb generáció továbbvigye a helyi magyarságmegőrző munkát.

A tantervet az iskola tanárai állítják össze

Kezdetben az ismerőseink, barátaink köréből kerültek ki az óvoda–iskola tanulói és tanárai. Az órákat egy szintén ismerős által rendelkezésünkre bocsátott óvoda termeiben tartottuk. Az egyik itt tanító szülőn keresztül sikerült megtalálnunk mostani helyünket a Follen Church épületében, Lexingtonban. Itt minden korcsoport számára külön terem áll rendelkezésre, ahol kényelmesen zajlanak az órák, a szülők pedig az ebédlőben beszélgethetnek, amíg a gyerekeket várják. Tanáraink – bár mind szakképzettek – önkéntesen vesznek részt az iskola életében, és a programok szervezésében, a nem tanító szülőkkel együtt. Sokszor saját zsebükre vásárolnak anyagokat és tudom, hogy akármerre járnak, mindig keresnek olyan értékeket, amiket a következő foglalkozásba be tudnak építeni. Ez a szemlélet és az izgalmas tananyag vonzza ide a gyerekeket.

A tantervet az iskola tanárai állítják össze, gyakorlatilag a gyerekek korától és magyar tudásától függően. Mivel megoszlik a nyelvtudás szintje – a 44 tanulóból 13-nak vegyes anyanyelvűek a szülei – személyre szabott foglalkozásra van szükség sok esetben. Van olyan kisfiú is, aki még nagyon keveset ért és beszél magyarul, ezért vele külön foglalkozik egy tanárnő. A tankönyvek és egyéb segédanyagok mind a szülők által javasolt, választott Magyarországon forgalomban lévő oktatási anyagok. A tanárok próbálnak azonban a Boskola által kitűzött céloknak is megfelelni; ezek a magyar ABC helyes használata, a folyamatos magyar írás, olvasás, fogalmazás fejlesztése, a magyar barátokkal történő levelezés s kapcsolattartás ösztönzése, illetve a magyar irodalom, zene, képzőművészet, történelem megismertetése.

Szép könyvtárral is büszkélkedhet a Boskola

A majd 500 kötetből álló, nagylelkű adományokból felépített gyűjteményt rendszeresen használják szülők és gyerekek egyaránt. Texastól Erdélyig terjed a könyvadományozók sora. Az iskolai foglalkozásoknak is állandó részei a felolvasások. Leültem hátul egy kis székre, és a gyerekekkel együtt végighallgattam Lázár Ervin meséjét a lyukas zokniról.

Nem célunk ugyan, hogy akkreditált intézménnyé váljunk – fejti ki beszélgetőtársam –, a spontán kezdeményezésből itt is szeretnénk a szervezeti keret felé orientálódni. Ezért is van már saját költségvetésünk, van tandíj, kialakítottunk egy tantervet, és mindezt, illetve az iskola céljait, feladatát egy alapszabályzatban foglaltuk össze. Az iskolának hivatalos neve, logója van, amelyet közösen választottunk ki, terveztünk meg. Pólókat is készíttettünk a szülőknek, gyerekeknek. Tervezzük a kapcsolatfelvételt más regionális magyar iskolákkal, és a későbbiekben magyarországi iskolai kapcsolatokat is szeretnénk kialakítani. Az itt tanító tanárok is aktívan részt vesznek az Amerikai Magyar Iskolák Szövetségének munkájában

A cserkészet a folytonosság megőrzéséért

Olyan közeget igyekszünk megteremteni, ahol a gyerekeink élő, természetes környezetben beszélik a magyart a saját korosztályukkal, nemcsak a szüleikkel. Három dolog ápolása a cserkészet alapvető feladata; a természetismeret, a magyarságismeret és erkölcsi nevelés. Az ide járó gyerekek életében komoly szerepe van mindháromnak, nem is beszélve az anyanyelv és a magyar hagyományok ápolásáról, illetve az itt kialakított baráti közösségekről. A másik dolog, amiért nagyon fontos a cserkészet és az iskola egymás közelében tartása, az a folytonosság megőrzése. A Kuckóból kinőttek a gyerekek, a Boskolánál pár év múlva fennáll ugyanez a veszély. Ahogy eljutnak a tinédzser korba, egyre nehezebb itt tartani őket; jön az új baráti kör, az amerikai barátok–barátnők, és egyre halványul a magyarsággal és a Boskolával kapcsolatos érdeklődés, kötődés. A helyi cserkészet egyik feladata tehát, hogy a folytonosság érdekében az iskolából kinövő gyerekeket a túlsó végen úgymond elkapja. A kiscserkészekből nagycserkészek, belőlük pedig cserkészvezetők válhatnak.

Connecticut messze van Bostontól

Sokat kell autóznunk, hogy minden második szombaton itt lehessünk. Connecticutban van egy nagyon értékes magyar közösség, a Hungarian Cultural Society of Connecticut, akik amellett, hogy rendszeresen összejönnek és magas szintű kulturális, jótékonysági esteket rendeznek, komolyan támogatnak Magyarországi és határon túli magyar intézményeket is. Ez a társaság számomra nagyon szimpatikus, egy korosztállyal azonban idősebbek nálunk. Feleségemmel, Ildivel, gondolkodtunk egy új, helyi kezdeményezésen, de végül úgy döntöttünk, hogy a kialakult és működő bostoni közösséget erősítjük. A lakásunk egy kis magyar sziget, ahol csak magyarul lehet beszélni. Televíziót nem nézünk, de karácsonyra beszereztünk egy multi-system videót, így látnak a gyerekek magyar és amerikai színvonalasabb filmeket. Ők egyébként minden nyáron hazamennek huzamosabb időre, ahol nagyszülők, rokonok vigyáznak rájuk, és közben a Fő utcai bencés általános iskolában párhuzamosan végzik a magyar osztályokat is.

A két kultúrájú neveléssel „nyitva tartjuk az ajtót”

Sokszor eltűnődöm azon is, hogy miért csináljuk ezt? Például választhattunk volna baby-sittert sokféle országból. Gondolkoztunk rajta, hogy hívjunk-e esetleg spanyol, vagy francia lányt a gyerekek mellé, hogy így egy újabb nyelvet is megtanuljanak, és más kultúrát is megismerjenek. De magyar lány mellett döntöttünk, mert fontosabb, hogy az amerikai kultúra mellett a magyart erősítsük. Olvastam egy könyvet, „Mi magyarul vagyunk emberek” volt a címe. Nekem ez a gondolat nagyon megtetszett, hiszen mi magyarul tudunk legjobban mesélni, verset mondani a gyerekeinknek, magyarul imádkozunk. Ha nem adnánk ezt nekik tovább, akkor elvesztenének egy fontos lehetőséget az életükből. Ha mi egyszer tovább megyünk innen, nyugodtak lehetünk, hogy elvetettünk egy magot, amiből tovább élhet a magyarság. Hiszen ha betöltesz egy űrt, megint egy kis horgonyt leraktál, hogy az élet ne fusson el olyan gyorsan és nyomtalanul.

Amiért érdemes lenne hazatérni

Úgy érzem, hogy itt még nem jött el az a társadalmi feladat, amire leginkább alkalmas lennék. Azt gondolom, hogy Magyarországon tudnék olyan non-profit helyeken is tevékenykedni, ahol jobban ki tudnék teljesedni. Az egyik öcsém például a Bethesda Református Kórházban dolgozik, mint gyermek-neurológus. Én is szívesen dolgoznék egy egyházi kórházban, akár úgy is, hogy létrehoznék ott egy onkológiai osztályt - vallja Fogarasi Miklós.