Barátocskáim!

Megint nagy az én örömöm. Múlt heti oldalam még el sem ment a nyomdába, amikor elözönlöttek a levelek. Látom, már itt is egy hullámhosszon vagyunk, szavak nélkül is értjük egymást. Ti megéreztétek, hogy várom a leveleitek, tehát nem csak én gondolok Rátok. Az is nagyon jó, hogy régi hű barátom, Szabó Ildikó épp a levélírásban ad Nektek tanácsot, mert bizony, mit tagadjuk, itt-ott némelyik hagy még kívánnivalót maga után. No, de éppen azért vagyunk mi itt együtt, hogy tanuljunk, ezért is kérem annyit, olvassatok. Olvassátok ezt a rovatot, olvassatok szépirodalmat, meséket, s meglátjátok, úgy gyarapszik majd a szókincsetek, hogy a levélírás is úgy megy majd, mint a karikacsapás. S mivel az ismétlés a tudás anyja, elmondom újra: ha levelet írtok, tüntessétek fel rajta a pontos címeteket, a település nevét mind a két nyelven, természetesen a saját neveteket, a korotokat, tehát, hogy hány évesek vagytok. Aki rajzot küld, minden egyes hátoldalára írja rá ugyanezeket az adatokat. A rejtvényekre szintén, és kérem, a megfejtést is adjátok meg. A rajzokat A4-es rajzlapon kérem, kitépett irkalapot, selyempapírt, s nagyobb méretű rajzlapot nem tudok elfogadni. De mindig szeretettel gondolok Rátok: