Barátaim!

Lassan itt az ünnep. Csinosítjuk környezetünket, de ne feledkezzünk meg a lelkünkről sem. Ahogy régi jó barátom, Szabó Ildikó írja, segítsetek szüleiteknek, de ne csak a szagos vízzel törődjetek meg a süteményekkel, szívetekben is rakjatok rendet. Ez a hét, az elmélyülés hete legyen. Dobjunk ki minden fölöslegest, gonoszt, gyűlöletet, irigységet a lelkünkből. Olvassuk el egymás írásait, nézzük meg egymás rajzait, és dicsérjük meg azt, akié tetszik. Nemsokára, ha véget ér az ünnep, jönnek újra a dolgos hétköznapok, ám nálunk akkor is találunk ünnepre okot, feltéve, ha dolgoztok, ha írtok, ha szavaztok. És ne izguljatok, előbb-utóbb mindenki sorra kerül, csak tudjam, mi az, amit akartok, s mi az, amit nem. Gyűjtöm a leveleket, gyűjtöm a véleményeket, várom az óvodás élményeket, szavazatokat. Ne tétlenkedjetek, mert aki szeret benneteket, az örül minden szónak. A megfejtéseket meg jó volna, ha keddig postázni tudnátok, különben sokat csak a sorsolás után kapok meg. Vagy mit szóltok, sorsoljunk kéthetente? ĺrjatok, hogy tudjam, hogy vagytok, mit akartok.

Szeretettel barátotok: