Azt mondják: olyan, mintha a nappalimban ülnének

Tavaly novemberben nyitottad meg a saját könyvesboltodat Budán. Milyen a Libertine Könyvesbolt eddigi fogadtatása?
Elmondhatatlanul nagy élmény volt számomra az elmúlt fél év, már csak azért is, mert csillogó szemekkel tér be hozzánk minden olvasó, és nem győzik ismételni, nekik is az álmuk vagy az álmuk volt, hogy egyszer könyvesboltot nyissanak. Több helyen idézték már a sajtóban, hogy azt is szokták mondani: olyan, mintha a nappalimban ülnének. Ez a lehető legjobb visszajelzés, hiszen emberközeli könyvesboltot szerettem volna nyitni.

Tényleg egy nappali méretű térben ülünk. Megközelítően hány könyv található a kínálatban?
Féltem, hogy megkérdezed… Az a limit, hogy ki tudjunk még pakolni mindent. Lehet, hogy hiba, de még egyszer sem számoltam össze, pontosan hány száz cím van. Egyébként éppen a napokban kezdtem el gondolkozni azon, még hova lehetne polcot tenni, hogy plusz teret biztosíthassak a könyveknek. Viszont annyiban is személyes a történet, hogy megpróbálunk utánamenni az olvasók igényeinek, kinyomozni, fellelni azokat a könyveket, amelyeket szeretnének.

Ha már személyességet említesz, hadd kérdezzem: mennyi időt töltesz a boltban?
Csak azért nem állok a pult mögött, mert az RTL Klub Híradójának vezetése a fő állásom, és amellett vannak még elfoglaltságaim, például a riporterkedés, a podcast, az olvasásnépszerűsítés, az irodalomterápia. Ebből adódóan viszont csodálatos alkalmazottakkal dolgozhatok, például a pultnál csomagoló Lillával, akinél jobban senki nem tud könyvet ajánlani. Talán luxusnak tűnhet, de november óta megpróbálom minden találkozásomat ide szervezni, tehát ha valaki szeretne találkozni, interjút készíteni vagy meetingelni velem, itt megtalál. Próbálom áthelyezni a székhelyemet ide, éppen ezért a párommal egy gyalogtávra lévő lakásba költöztünk. A hét elején szinte egész napokat töltök bent, de hétvégén, a Híradó előtt is megtalálnak itt. Meg sem fordult a fejemben, hogy úgy nyissak könyvesboltot, hogy nem vagyok jelen, és csak Instán posztolok róla. Nemrég valaki úgy jött el, hogy azt mondta, olvasta Az őzt, és azóta nem volt ahhoz fogható olvasmányélménye, kért, ajánljak neki valamit, ami hasonlít ehhez a Szabó Magda-regényhez. Oké, mondtam magamban, akkor keressünk valamit együtt. Megkérdeztem, mit olvasott legutóbb, mik a kedvenc könyvei és azt, hogy mi nem tetszett neki. Végül kapott egy személyes ajánlást, és jó eséllyel tetszeni fog neki a könyv.

Hogyan indult az olvasással való szoros kapcsolatod?
Tizenkét-tizenhárom évesen a Harry Potter-könyvekkel, az volt az első flow-élmény. Előzőleg versenytáncoltam, de amikor elkezdett megjelenni Rowling regényfolyama, ez a különleges univerzum azonnal magába szippantott. Akkor teljesen megindultam a könyvmoly irányba, és azóta sem álltam meg. Ekkor éreztem meg, hogy a betű mennyire nagy erő, és azt, hogy milyen jó kikapcsolódás az olvasás. Nagyon sokáig tömegközlekedéssel jártam dolgozni az RTL székházába. Egy órám volt olvasni, a kollégáim pedig folyamatosan mondták, hogy de jó nekem, mert van időm olvasni. Innen jött a kihívás ötlete: 2016 végén átböngésztem a moly.hu-n az olvasmányélményeimet, és arra jutottam, nem akarom elfogadni, hogy vannak hónapok, amikor nem olvasok. Nagy listaírós, tervezős vagyok, tehát távol áll tőlem a spontaneitás. Miért nem olvastam minden hónapban, tettem fel a kérdést magamnak. Elég maximalista vagyok, ezért a közösségi médiában akkor menő Ice Bucket Challenge mintájára létrehoztam a sajátomat, a Nincs Időm Olvasni Kihívást (NIOK), aminek az a célja, hogy minden hónapban el kell olvasni egy könyvet. Ennek az a belső motivációja, hogy híradósként szerettem volna példát mutatni. Azoknak, akik a képernyőn vagy médiában szerepelnek, kötelességük lenne jó ügyek mellé állni. Az influenszerkedés, a reklámozás egy dolog, de amiről beszélek, több ennél – mára 36 ezer tagja van a közösségemnek.

Közszereplőként elkerülöd az influenszerséget?
Rám kevésbé jellemző. A Das WeltAuto Magyarország személyében van egy autószponzorom, de tulajdonképpen ez az egyetlen együttműködésem. Fontos számomra, hogy talán a fiatalokat az olvasás, az érték felé tudom terelni. Szerencsére sokan népszerűsítik az olvasást a magyar közéletben, Juhász Anna irodalmár missziója mellett a Poket zsebkönyveket is felhozhatnám példának.

Melyik szépirodalmi alkotások tették a legnagyobb hatást rád?
Szerb Antal Utas és holdvilágja a kedvenc könyvem, de A Pendragon legendát is szeretem. Nagyon sokat adott az életemhez Máraitól Az igazi, de meghatározó olvasmányélmény Olivier Bourdeaut regénye, a Merre jársz, Bojangles? vagy F. Scott Fitzgeraldtól A nagy Gatsby. Nagyon szeretem Tóth Krisztát, Szabó Magdát és Grecsó Krisztiánt is.

Kik azok a nem kortársak, akiket olvasol?
Jane Austen, Szerb Antal, F. Scott Fitzgerald, Szabó Magda, Robert Merle. De volt már olyan, hogy valaki azt mondta, nekem az lenne a feladatom, hogy a kortárs irodalmat népszerűsítsem.

Más pedig azért kritizál, mert kevés szót ejtesz a 20. század előtti irodalomról.
Ezt még nem merték a szemembe mondani. Meglehet, hogy jogos a kritika, de nem célom megfelelni mások igényeinek. Csak a saját olvasmányaimról beszélek, különben nem lennék hiteles. Azért is ragaszkodom a kortársakhoz, mert őket például el tudom hívni rendezvényekre, de tévé- vagy podcastinterjút is tudok készíteni velük. Március közepén indult el a Mutasd a könyvespolcod! című műsorom, ami a YouTube-on elérhető. Elsők között mentem el Grecsó Krisztiánhoz és Szentesi Évához megnézni az otthoni könyvtárukat.

Miért fogtál bele a könyvkiadásba a boltalapítással párhuzamosan?
Valójában hamarabb fogalmazódott meg bennem a könyvkiadás gondolata, mint a bolté. Jonathan Karp azt vállalta, hogy tizenkét hónap alatt tizenkét könyvet ad ki. A Nobel-díjas Olga Tokarczuk olyan irodalmi alapítványt álmodott meg, ahol női írók, műfordítók munkáját támogatják és jelentetik meg. Habár szimpatikus vállalások, és hiába mondja a statisztika, hogy minden tizennyolcadik percben megjelenik egy könyv Magyarországon, én csak néhány címben gondolkozom évente. Fontos, hogy meglássam a fantáziát és lehetőséget egy ötletben, hogy együtt menjek végig a szerzővel a munkafolyamaton a kézirat lezárásától kezdve a kiadásig. Így volt Peller Mariann-nal, akinek a Végtelen kísértés című könyve a Libertine Könyvkiadó első kiadványa. A borítótervezőt is én kerestem meg, tehát nem üres szó, hogy valóban benne vagyok a kiadás minden folyamatában.

Határ a csillagos ég?
Sokan aggódva-biztatva támogatnak jó szavakkal. Azt szeretném, ha öt év múlva már nem kellene elhangzania annak a mondatnak, hogy remélik, sikeres lesz az elképzelésem. A bolttal akár terjeszkednék is, ha igény és lehetőség mutatkozna rá. A kiadóval annál többet nem kívánhatok, hogy remek szerzőket fedezzek fel, és már vannak olyan leendő írók a látómezőmben, akikkel szívesen dolgoznék.

Navarrai Mészáros Márton