Az emberek hajlamosak azt hinni, ismerik őket. Feltérképezték a szokásikat, megismerték különböző fajtáikat, és rájöttek, hogy bizonyos esetekben, például egértúltengés esetén, hasznosak is lehetnek számukra. Az emberek úgy gondolják, ezzel le is vannak tudva. De a macskákat nem lehet csak úgy letudni!
Azok a csodálatos macsekok...
A macskák tehát nagyon kellemes társaságnak bizonyulnak, azonban fontos észben tartanunk, hogy nem lehet rájuk parancsolni, hogy na most aztán tessék elnyúlni és oldani a feszültséget! A macskáknak ugyanis akadhat más dolguk is. Főleg a kandúrok szeretnek napokra eltűnni, hogy aztán karmolás- és harapásnyomokkal térjenek haza, és elvárják, hogy odaadóan ápoljuk a sebeiket. S mikor felépülnek, irány ismét a banda, s újra udvarolni kezdenek annak a csinos tigriscsíkosnak a szomszédból. Na akkor aztán zeng a ház, nyáron pedig aranyos puha kiscicákkal bővül a környék macskanépessége...
A kicsik pedig rendkívül játékosak, mindenre felmásznak, legyen az mászásra alkalmas (fa, bokor, inda) vagy mászásra kevésbé alkalmas tárgy (függöny, emberi láb). S ha meghódították az újabb magaslatot, jön a kétségbeesett nyivák, mert ugye le is kellene valahogy jutni onnét... De vannak igen bátor cicák is, akik jajvaszékelő nyávogás helyett minden különösebb gondolkodás nélkül leugranak a négyméteres szilvafa legtetejéből is! Hisz aki macska, talpra esik!
Nem véletlen, hogy a cicák olyan népszerűek! Mindenki ismeri Garfieldot, a lusta macskát, Szilvesztert és Tomot, akik Csőrike illetve Jerry elfogására specializálták magukat (tegyük hozzá, igencsak sikertelenül). A valamirevaló boszorkányok oldalán ott púpol egy kormos szépség, viszont a fehér perzsától még a múmia is retteg...
Sokféle filmszerepükből is láthatjuk, de magunk is macskát tartva méginkább meggyőződhetünk róla, hogy ahány macska, annyiféle személyiség. Egyesek vakmerőek, mások félénkebbek, egyesek könnyen barátkoznak, mások teljesen zárkózottak. Mindegyikük személyre szóló bánásmódot igényel. Ilyenek ők, a macskák, akiket egyes emberek hajlamosak a közönséges macska szókapcsolattal letudni, s a kétlábúaknál jóval alacsonyabb rendű fajként kezelni...
Pedig Mark Twain is megmondta: „Ha az embert kereszteznék a macskával, ő ugyan tökéletesebbé válna általa – de mit rontana ez a macskán!“
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.