Az iker Nobel-díj

Nem ismeretlen ez a gyakorlat. Szűk száz évvel ezelőtt, 1908-ban is így járt el a díjkiosztó bizottság, amikor Gabriel Lippmannak ítélték a fizikai kitüntetést a fényjelenségek, valamint a szupravezetés terén elért eredményeiért, miközben a természetes radioaktivitás felfedezéséért – egy vérbeli fizikai jelenség tanulmányozásáért – Ernest Rutherford kémiai Nobel-díjat kapott.

A génkutatás kerül előtérbe

Az összevetés amiatt is érdekes, mivel ahogyan a múlt század elején a fizika volt a tudomány „húzó ágazata”, napjainkban ezt a szerepet egyre inkább a biológia, elsősorban a génkutatás veszi át. Olyannyira, hogy még az is elképzelhető, hogy ezen a területen tett alapvető felismerésekért akár fizikai Nobel-díjat is kioszthatnak a jövőben. Annál is inkább, mivel a biológusok ma már ott tartanak, hogy molekulákkal, sőt atomokkal foglalkoznak. Ez meg bizony már a legalapvetőbb természettudomány hatáskörét érinti.

Fiatal kutatók kitüntetése

A Nobel-díjat odaítélő bizottság ezúttal visszatért két emberöltővel ezelőtt alkalmazott gyakorlatához: aránylag fiatal kutatóknak adta a kitüntetést: Andrew Fire negyvenhét, Craig Mello negyvenhat éves. Mielőtt a beavatatlan olvasó arra gyanakodna, hogy túl fiatalon kapták a díjat, érdemes felidézni, hogy ennél sokkal fiatalabbakat is részesítettek ebben az elismerésben. Werner Heisenberg és Paul Dirac egyaránt harmincegy évesen vehette át, az előbbi 1932-ben, az utóbbi egy évvel később. Mindkettőjüket az anyukájuk kísérte el a díjátadó ünnepségre. Az idei kitüntetettek ugyan egyaránt orvos biológiai intézetekben dolgoznak, viszont egészen eltérő érdeklődési körrel rendelkeznek, egymástól távol eső intézményekben szereztek képesítést. Ami egyben azt is bizonyítja, hogy mennyire széleskörű rálátás nyílik egy-egy problémára.

Andrew Z. Fire és Craig C. Mello

Andrew Z. Fire a kaliforniai Berkeley Egyetemen szerzett 1978-ban matematikusi oklevelet. Ezt követően, 1983-ban a legrégebbi amerikai műszaki egyetemen, a MIT-en (Massachusetts Institut of Technology) védte meg doktori disszertációját biológiából. Jelenleg is ennek az egyetemnek a munkatársa.

Craig C. Mello a Brown Egyetem hallgatójaként 1982-ben kapta meg oklevelét biológiából, majd a Harvardon szerezte meg doktorátusát 1990-ben, ahol azóta is kutatóként dolgozik.

Géncsendesítés

A stockholmi Királyi Intézet (Karolinska Institut) indoklása szerint a kettős spirál alakú ribonukleinsavban tárolt információk megjelenésének szabályozásáért, a géncsendesítés jelenségének a felismeréséért érdemelték ki a díjazottak a kitüntetésüket. Rájöttek, hogy a sejtekben külön mechanizmus szabályozza, csendesíti azokat az örökítő anyag szakaszokat, amelyekre épp nincs szükség. Hogy mekkora a gyakorlati jelentősége a felismerésüknek? Elég csak arra utalni, hogy korunk legfélelmetesebb betegsége, a rák tulajdonképpen kóros sejtburjánzás. De nagyon sok más betegség kialakulásában, lefolyásában is fontos szerep jut a géncsendesítésnek. A vírusfertőzésektől, a hormonzavarokig sok területen alkalmazható. A két amerikai kutatónak sikerült állatkísérletekben olyan gént elhallgattatniuk, amely magas vérkoleszterin szintet okoz, vagyis a szív- és érrendszeri betegségek gyógyításának hatékony eszköze lehet.

Az út elején járnak

Érdemes hangsúlyozni, hogy mind Roger Kornberg, mind Andrew Fire és Craig Mello alapkutatásokkal foglalkoznak. A tudósok az út elején járnak. Viszont felcsillantják a reményt arra, hogy a jövőben gyógyíthatóvá válnak korunk félelmetes, a civilizált országokban a leggyakrabban végzetes következményekkel járó betegségei, amelyek az emberek több mind háromnegyedének haláláért felelősek.