<p>Szlovákiában 2000-ben, e kegyeletteljes érsekújvári emléktábla-avatás után egy évvel szeptember 9-ét a holokauszt emléknapjává nyilvánították Magyarországon 2001 óta április 16-án tartják ezt az emléknapot, az ENSZ 2005-ben hozott határozata értelmében pedig január 27-e lett a holokauszt nemzetközi emléknapja. Ezek a napok, mementóként, egyúttal arra figyelmeztetnek, hogy a holokauszt nem is a vagonokkal, hanem már előzőleg, a szavakkal kezdődött...</p>
Az emlékezetünk lehet a remény
Jelenvalónkban viszont az utókor emlékezete lehet a hasonló kegyetlenkedéseknek gátat vető reményünk. Ipolyságon tavasszal tartották „A holokauszt és a jelen 1933–2013” nevű rendezvényt, amelynek egyik programpontja a holokauszt emlékezetét tárgyalta. A kapcsolódó kerekasztal-beszélgetés résztvevője volt Gaucsík István történész is, akivel a Pozsonyi Városi Múzeumban beszélgetünk. És aki úgy nyilatkozik, ahogy a historikusok fiatal nemzedékétől elvárható: tárgyilagosan s kertelés nélkül.
Történészként miként látja azokat, akik tagadják a holokausztot?
Lényegbeli értelemben ők a holokauszt revizionisták. Vannak közöttük, akik radikálisan tagadják az akadémiai történetírás vonatkozó tényeit, vagy azt állítják, hogy a szóban forgó események nem úgy történtek, ahogy azt az akadémiai historiográfiák bemutatják. Illetőleg ahogyan azt a különböző csatornák, oktatási rendszerek, a politika szférái révén a közfelfogás tudja. E szemléletmód mögött egyben ama összeesküvés-elmélet is meghúzódik, amely szerint a cionista Izrael, a zsidó politikai elit évtizedek óta szándékosan arra törekszik, hogy a holokausztot folyamatosan a közmeggyőződés tudatába sulykolja.
Bár a holokauszt bizarr tagadása manapság nemcsak egyes szűkebb körökben, hanem az értelmiség, a szélesebb társadalmi közvélemény berkeiben is dívik!
Az értelmiség gyakorta befolyásolja a közfelfogást, a közhitet. Sőt, akár manipulálhatja is. Finomabban szólva valamilyen irányokba szeretné terelni. Természetesen személyesen nincs rálátásom, hogy például az egyházak vagy a világpolitika felső szintű vezetői között milyen vélekedések uralkodnak a holokauszttagadókról. Az én dolgom tény- és forrásközpontúnak lenni. Még ha ez nemegyszer nehéz és igényes út is, de átláthatóbb s követhető. A több szemszögből vizsgált holokauszt témakörénél maradva, Szlovákiában ez az alaposság különösen fontos, hiszen a Szlovák Állam, a Tiso-korszak a szlovák nemzeti történelem egyik jelentős szakasza. Annak léte pedig szorosan összefügg a zsidóság akkori történetével, s így a holokauszttal is.
A teljes interjút a keddi Új Szóban olvashatják!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.