Apáról fiúra száll a kályhaépítés mestersége

A bustyaházai Géczy Istvánnak már az édesapja, Ferenc is kályhásmesterként és kéményseprőként kereste meg a kenyerét, miután a técsői Bucsok mester mellett tanulva és inaskodva megszerezte a mesterlevelet. Majd évtizedekkel később a Huszti Tűzoltóságtól ment nyugdíjba.

Ma a feleségével együtt 280 hrivnyát kapnak havonta. A kicsiny járandóság mellett jól jött hát az a kereset, amit kályhaépítésért, kályhajavításért könyvelhetett el az idős mester. Viszont már betöltötte 76. életévét. Kissé megfáradva abbahagyta mestersége gyakorlását. Nem úgy a fia...

– A helyi középiskola elvégzése után előbb az Uljanovszki Műszergyár akkor még működő bustyaházai fióküzemében helyezkedtem el. Közben elvégeztem a Drohobicsi Műszeripari Technikumot, és műszaki ellenőr lettem – emlékezik vissza Géczy István. – Kevés volt viszont a fizetésem, átmentem a Huszti Tűzoltósághoz, ahol édesapám mellett sajátítottam el a kéményseprői szakmát, valamint a kályhásmesterséget. Munkahelyem megszűntével pedig gátőr lettem. Ezért a munkáért havi 150 hrivnyát kapok. De kályhásmesterként is dolgozom, kéményseprést viszont nem vállalok. Többnyire új kályhákat építek, emellett régebbiek javításával, illetve kandallóépítéssel is foglalkozom. Az utóbbit kevésbé szeretem, mert babramunka. Egy új kályhát egy-másfél nap alatt, egy kandallót viszont csak három-négy nap alatt tudok megrakni. De hát nem válogathatok a megrendelések között. Korábban cserépkályhákat is állítottam át gázfűtésre, de egy-két éve már nem adnak engedélyt ezekre az átalakításokra.

A kályhaépítéshez szükséges huzalt, csempét maga szerzi be a környező városok üzleteiben. Az utóbbi időkben némileg megemelkedett a csempe ára, most 10-20 hrivnyával többe kerül, mint 2-3 évvel ezelőtt. S hogy mennyi a munkadíj? Hatvan-száz hrivnyáért vállalja a kályhajavítást, de mint mondja, a szegényebbek iránt elnézőbb. Kétszáz-kétszázötven hrivnyáért rak meg egy új kályhát, s négyszázért egy kandallót.

– A kályhásmesterség különben egyfajta idénymunka – magyarázza. – Húsvét előtt, a tavaszi nagytakarítás idején, majd késő ősszel, télen kapok megrendeléseket. Nyáron csak azok hívnak, akik éppen akkor érnek rá az ilyesmire.

– Többnyire tíz-húsz kilométeres körzeten belül járok el kályhákat rakni, javítani – magyarázza. – Legmesszebbre ötven kilométerre utazom el, de ebben az esetben szállást is kell biztosítania a megrendelőnek – teszi hozzá.

Milyen megélhetést biztosít a kályhásmesterség? – vetődhet fel a kérdés. Beszélgetőtársam saját bevallása szerint a jövedelemből be tudja szerezni az öltözködéshez a legszükségesebbeket és az élelmiszereket. Sajnos, csak a napi kiadásokra futja a pénzből, nem lehet félretenni belőle.

S hogy milyen kihatással van a kályhásmesterségre a földgáz térhódítása?

– Valamelyest csökkent a megrendelők száma – mondja Géczy István. – Két évvel ezelőtt kezdődött a folyamat, amikor mifelénk is nagyobb ütemre kapcsolt a gázbevezetés. Régebben egyáltalán nem volt gáz Bedőházán vagy Taracközön. De még mindig van igény a munkámra, mert Taracközön még csak három lakóház van bekötve a hálózatba, s más településeken is fával fűt a lakosság egy része.