A szoknyás várkapitány

Aki ráadásul az előbbi hős édesanyja volt. Zrínyi Ilona 1643-ban született Zrínyi Péter és Frangepán Katalin gyermekeként. Családjuk jelentőségét mutatja, hogy ükapja a szigetvári hős volt, apai és anyai ágon többen horvát bán rangját viselték, közöttük édesapja és nagybátyja, a Szigeti veszedelem szerzője, Zrínyi Miklós is. Bár körülötte minden férfi jeleskedett a kardforgatásban, az irodalom terén is maradandót alkottak.

A Frangepánok gyűlölték a Habsburgok népelnyomó politikáját, így a kis Ilonát édesanyja is a szabadság mély tiszteletére nevelte. Ilyen körülmények között törvényszerű, hogy az első adandó alkalommal a magyar szabadságküzdelem élére állt valamennyi családtag – ezt az eseményt Wesselényi-összeesküvésként ismerjük. Mivel a névadó időközben elhunyt, a főszervező Zrínyi Péter, sógora Frangepán Ferenc és veje, Zrínyi Ilona férje, I. Rákóczy Ferenc volt. Az uralkodó értesült az előkészületekről, az érintetteket Bécsbe csalta, ahol hitszegő módon kivégeztette őket. Egyedül I. Rákóczy Ferenc menekült meg, akit édesanyja, Báthori Zsófia minden befolyását latba vetve kiváltott a hóhér karmai közül. Mindez a hamarosan megözvegyült Zrínyi Ilonában mély nyomokat hagyott. Bosszút esküdött édesapja és nagybátyja gyilkosai ellen. Az épp akkor kezdődő szabadságharc vezéréhez, Thököly Imréhez fordult segítségért. Ám nemcsak nagyszerű szövetségesre lelt a hadvezérben, hanem egymásba is szerettek. (A szépasszony tizennégy évvel idősebb volt második férjénél.) Ágyúdörgés közben, két harc közötti szünetben házasodtak össze, ezt követően Thököly hadba vonult, hogy elfoglalja a Habsburgoktól az egész Felvidéket. Közben Zrínyi Ilona a Rákóczyak családi fészkében, Munkácson gyermekei nevelésével és a családi birtokok intézésével volt elfoglalva. Egészen addig, amíg a hírhedt Caraffa tábornok (az eperjesi hóhér) ostrom alá nem vette a várat. Az észak–déli útvonal, a borostyánút egyik fontos végvára volt ez idő tájt Munkács. Az ostromlók vezére beüzente a várkapitánynak, hogy ne kövesse férjét őrültségeiben, adja át neki a várat. Zrínyi Ilona erre felvonatta a vár tornyára a vörös zászlót, így adta Caraffa tudtára, hogy utolsó csepp véréig harcolni fog. Megszervezte a védelmet, többszöri heves ostromot visszavert. Személyesen ellenőrizte a bástyákat, a harcolók körülményeit. Mindenhova elkísérte őt Ferenc fia, aki maga is buzdította a katonákat. Amikor lankadni kezdett a támadók figyelme, kicsempésztette családi ékszereit, hogy Lengyelországban az árukból fegyvert, lőszert és élelmet vásároljanak. Csaknem három éven át tartotta magát. Végül kénytelen volt elfogadni Caraffa ajánlatát: szabad elvonulás fejében feladta a várat. Csakhogy az uralkodó Zrínyi Ilonát hitszegő módon Bécsbe szállíttatta, gyermekeit, Ferencet és Juliannát először Bécsbe, majd a prágai jezsuita központba, a Clementinumba vitték, hogy szerzetest, illetve apácát neveljenek belőlük. Ám épp Caraffa akadályozta meg a galád tervet: megfenyegette az uralkodót, hogy egész Európában elterjeszti a Habsburgok hitszegését, mivel ő úri becsületszavát adta Zrínyi Ilonának, hogy gyermekeit nem szakítják el tőle. Ennek a véreskezű tábornoknak oroszlánrésze volt abban, hogy II. Rákóczi Ferenc végül is nem a papi pályán kötött ki. Szomorú, de Zrínyi Ilona gyermekeit többé nem látta. 1890-ben Thököly Imrének sikerült a zernyesti csatában Heister tábornokot foglyul ejtenie, akiért kicserélte szeretett feleségét. Majd törökországi száműzetésbe távoztak. A Habsburgok kegyetlenségére jellemző, hogy még el sem búcsúzhattak a gyermekektől. Zrínyi Ilona Nikodémiában halt meg 1703-ban. A sors nem adta meg neki azt az örömöt, hogy lássa, fia a szabadságharc élére állt: mert néhány hónappal a halála után elkezdődött a magyarság legsikeresebb küzdelme a függetlensége visszaállításáért.