A repce talajának előkészítése

Egyes agrárszakemberek véleménye szerint a termés kellő megalapozása akár 60 százalékban is befolyással lehet a jövendő termésmennyiségre, éppen ezért errre a folyamatra célszerű kellő figyelmet fordítani. A cseh mezőgazdasági szakemberek által közzétett tapasztalatok alapján a megfelelő előkészítésben fontos szerepe van már az előtermény kiválasztásának, amely után a repce a talajba kerül. Repcét általában valamilyen gabonaféle után vetnek, közülük az őszi árpa a legalkalmasabb erre a célra, mivel korábban kerül betakarításra, ráadásul a tavaszi árpa utánkelése jóval intenzívebb, s gyakran még a következő tavasszal is vegyszeres irtást igényel. Amennyiben a szalmát nem gyűjtik be a területről, fel kell aprítani és egyenletesen elteríteni a tarlón. Leszántáskor, amelyet 15-18 cm mélységre ajánlott elvégezni, a szalma mennyiségétől függően métermázsánként 0,7-1 kg nitrogéntartalmú műtrágyát vagy trágyalét is ki kell juttatni a megfelelő lebomlás elősegítésére.

A talajelőkészítés folyamatában jelenleg már többfajta technológiát alkalmaznak, a megfelelő kiválasztása mindig a helyi viszonyoktól függ, azonban alapvető szempont, hogy mind a hagyományos, mind pedig az ún. minimalizációs technológiát alkalmazva, a tarlót a repce előtt be kell forgatni. A hagyományos szántást alkalmazó technológia elsősorban a humuszos nehéz talajokon alkalmas, amelyek rosszabb vízelvezető képességgel rendelkeznek. A repce a vetés előtt közepes mélységű szántást igényel, amelyet közvetlenül a művelet után vagy vele egyidőben le kell zárni. A szántás és a vetés között eltelt hosszabb idő lehetővé teszi a szármaradványok kellő lebomlását, ugyanakkor kiszárítja a talajt. A közvetlenül szántás után a friss barázdába elvégzett vetés ugyan kellő nedvességet biztosít a magnak, de nem mindig megoldható az eke és a vetőgép teljesítményének összehangolása miatt.

Az ún. minimalizációs technológiát főleg a könnyebb talajokon alkalmazzák. Ezek jó vízelvezető képességgel rendelkeznek, s kedveznek a megfelelő erős gyökerek kialakulásának. Ugyanakkor a túlságosan vastag szalmaréteg gátolja a megfelelő magágy kialakítását. A minimalizációs technológiák másik nagy hátránya, hogy kedveznek a különböző betegségek fennmaradásának és terjedésének, ezért a rendszerben 3-4 évenként legalább egyszer ajánlott visszatérni a hagyományos szántásos módszerhez.

A vetés idejének kiszámításához elsősorban abból kell kiindulni, hogy a megfelelő erősségű vegetáció kialakulásához ősszel legalább 80-90 napra van szüksége a növénynek 5 fok feletti hőmérsékleten, noha a fajtakínálat immár ezt a szempontot némileg ellensúlyozni tudja. A vetés ajánlott időpontja augusztus közepétől szeptember elejéig tartó időszak. Az utóbbi években kedvező tapasztalatokat szereztek az optimálisnál korábbi vetésekkel is, amikor a növényzet túlburjánzását a vetési egységek csökkentésével és növekedészsabályozók alkalmazásával akadályozták meg. Ott ahol nem alkalmaztak növekedésszabályozó készítményeket, a vetések a tél folyamán (pl. 2003 tavaszán) komoly károsodást szenvedtek. (sz)