A radikális iszlám réme Olaszországban

Az ilyen megnyilvánulások a szokásosnál is keményebben sértik az államérdeket most, amikor katonai segítségének felajánlásával Itália hivatalosan is hadba lépett. Olaszországban teljes a készültség, mert Oszama bin Laden az angolok és a franciák mellett az olaszokat is azon nemzetek közé sorolta, amelyek a történelem során megosztották és üldözték az arabokat. Ezzel az országot „legitim” célponttá minősítette a szélsőségesek számára. A feszültség a mindenszentek hosszú hétvégéjén érte el eddigi csúcspontját, amikor a biztonsági ellenőrzések miatt kilométeres sorok torlódtak össze az autópályákon. Szemtanúk szerint Aldo Moro 1978-ban történt elrablása óta nem volt ekkora razzia. A hatóságok ugyanis megneszelték, hogy iszlám terroristák egy robbanóanyaggal megrakott teherautóval fel akarnak robbantani egy közúti alagutat valahol Itáliában. Az olasz belügyminisztérium egyik magas rangú tisztségviselője szerint a merénylők a katolikus világ központját, a Vatikánt is célba vehetik. Forrhat bennük a düh, különösen azután, hogy egy hatszáz fős „pénzügyi kommandó” kutakodása nyomán egymás után fagyasztják be a gyanús számlákat.

Ha nem is annyian, mint Németországban vagy Franciaországban, de Itáliában is szép számmal élnek Mohamed követői. Azt, hogy pontosan hányan is, csak maga Allah a megmondhatója, hiszen az önmagukat illetékesnek tartó források egymástól nagyságrendekkel eltérő adatokat közölnek: lehetnek 436 ezren, de 1,2 millióan is – közöttük 10-50 ezer áttért olasz állampolgárral. Körülbelül egyharmaduk marokkói, de népesek az albán, a tunéziai, a szenegáli és az egyiptomi közösségek is. A legtöbben a munkaerőhiánnyal küszködő, leginkább iparosodott Lombardiában telepedtek le, így érthetően itt a legaktívabbak a szélsőségesek is.

Bár a jobbközép kormányzat már a szeptember 11-i gyászos korszakforduló előtt kezdeményezte a bevándorlás feltételeinek szigorítását, s a terrortámadások nyomán szigorodott a gyanúsnak vélt külföldiek ellenőrzése, távolról sem lenne korrekt azt állítani, hogy az olaszok válogatás nélkül zaklatnák s potenciális terroristaként kezelnék a muzulmánokat. Még akkor sem, ha az ország miniszterelnöke, Silvio Berlusconi nyilvánosan a nyugati kultúra felsőbbrendűségéről értekezik, vagy ha Itália leghíresebb újságírónője, Oriana Fallaci patriotizmushullámot indít el azzal, hogy szót emel a hazáját ellepő s a demokrácia türelmével visszaélő idegenek testidegen civilizációs hatásának visszaszorításáért.

A kívülről színkatolikusnak tűnő Itáliában 101 mecsetben imádják mozlim módra az Istent: az iszlám ma már az ország második legnagyobb vallása. A muzulmánoknak saját kulturális intézményeik, halal (iszlám módra „kóser”) mészárszékeik és temetkezési vállalataik vannak.

Az olasz hatóságok terroristaügyben – bár igenis résen vannak – óvakodnak az általánosítástól, és megkérdőjelezik az al-Kaida ügyei után nyomozó amerikai pénzügyminisztériumnak azt a nagy port felvert állítását, amely szerint a milánói iszlám intézet a terrorszervezet „európai állomáshelye” volna. Washington arra hivatkozik, hogy a központ neve felmerült a többi között az USA afrikai követségei ellen 1998-ban elkövetett merényletek egyik vádlottjának vallomásában.

Az itteni titkosszolgálatok jó tíz éve állandó megfigyelés alatt tartják a komplexumot, amelyet eredetileg egy garázsból alakítottak ki, és amely ma egy mecsetből, egy iskolából, egy étteremből, egy könyvesboltból és egy bevándorlók számára létesített tanácsadó központból áll. Megvan rá az okuk: az 1988-ban alapított intézet első imámja, Anvar Saban a nyolcvanas években az afganisztáni, a következő évtizedben padig a boszniai dzsihád számára toborzott mudzsahedeket. 1995-ben az olasz rendőrség hatvanhárom embert vett őrizetbe a központban. Közülük tizenhármat el is ítéltek, amiért a „szent háború” céljaira maffiamódszerekkel csikartak ki pénzt a helyi mohamedán vállalkozókból. Sabannak, aki bevallottan a New Jersey-i Omar Abdel Rahman sejknek, a World Trade Center elleni első terrortámadás mentorának a híve volt, sikerült elkerülnie a csapdát. Ám a milánói imám ugyanebben az évben rejtélyes körülmények között életét vesztette – valahol Boszniában.

Milánó azóta is az „igazhitű harcosok” toborzásának itáliai központja. Az olasz hatóságok több hónapos lehallgatás után kétszer is lecsaptak. Először áprilisban, párhuzamosan egy Bolognában, Nápolyban és Torinóban végrehajtott razziával, amikor tizenötből hét gyanúsítottat sikerült őrizetbe venniük. Másodszor – a nagy merényletek után – októberben: ekkor a németekkel közösen három embert fogtak el. A letartóztatottakat (valamennyien arab férfiak) azzal gyanúsítják, hogy hamis úti okmányokat fabrikáltak az afganisztáni kiképzőtáborokba utazó terroristajelöltek számára, s szállásadói voltak az Olaszországon átutazó gyanús elemeknek.

Bár a telefonbeszélgetéseikben, amelyeket Münchenben, Frankfurtban és Brüsszelben élő „kollégáikkal” folytattak, szó volt robbanóanyagokról és gyorsan ölő mérgező porról (anthraxról?), ilyet nem találtak náluk, mint ahogy közvetlen kapcsolatukat sem az al-Kaidával, sem a milánói iszlám intézettel nem sikerült egyértelműen bizonyítani. Annak ellenére sem, hogy egyiküket ennek kijáratánál fogták el, egy másikuk pedig Spanyolországban találkozott azzal a Mohamed Attával, aki feltehetőleg a WTC elleni tömeggyilkos kamikaze akció vezetője volt. Az arab terrorszervezetek után nyomozó európai rendőr szakértők azt valószínűsítik, hogy a milánói sejt, amelynek nyomára frankfurti letartóztatások után bukkantak, a német és francia földön működő aktív terrorszervezetek kiszolgálója volt.

Tagjai mindenesetre meglepően jól értesültek voltak. Szeptember 11. előtt például arról tárgyaltak sokatmondóan, hogy Abu Abdullah sejk (a nyomozók szerint ez Bin Laden fedőneve) „valami nagy dologra készül”.

A milánói iszlám központ mecsetében péntekenként négyezer hívő imádkozik. Jelenlegi vezetője, Abdel Hamid Saari, aki az egyik milánói rendőrparancsnok szerint „nagyon rendes ember”, rendszeresen konzultál a hatóságokkal és a titkosszolgálatokkal. Saari szerint ha az amerikai pénzügyminisztérium vagy akár az FBI és a CIA emberei fel akarják keresni az intézetet, nincs más dolguk, mint az érkezésük előtt negyedórával odatelefonálni és a bejáratnál levenni a cipőjüket.

Saarinak saját bevallása szerint nem volt tudomása arról, hogy a felügyelete alatt álló központ könyvesboltjában Bin Ladent népszerűsítő videokazettát árusítanának, vagy olyan felvételeket, amelyeket az Avvenire című olasz lap munkatársa vásárolt, s amelyeken egy ismeretlen imám kijelenti:

– A terror vallási kötelességünk, az ölés pedig hagyományunk.

– Nem osztom Bin Laden gondolatait – mondta az igazgató. – Ha holnap lelövik, az számomra semmit sem jelent majd.

Róma, 2001. november