A gondolat és a kifejezés között

Koncert közben Aki egy kicsit is foglakozik az irodalommal és olvasgatja a lapokat, az már találkozhatott Adamcsek Csaba nevével. Szerepelt az Artfalatok című antológiában és versei az Irodalmi Szemlében jelentek meg. Most zenekarukról a between t. and expression-ről vall.

Képzelj el egy szituációt, amikor két ember találkozik, gyorsan összeszed pár hangszert, erősítőt, szerez egy helységet és elkezd zenélni. Nos, nekünk erre elég volt három óra! 2000 júliusában, egy pénteki napon munka után találkoztam Hován Roland barátommal. Szót szó követett és mire beszélgetésünk végére értünk elhatároztuk, hogy zenélni fogunk. Beültünk az autómba és elindultunk megvalósítani tervünket. Három óra múlva tulajdonunkban volt egy gitár, egy erősítő, egy frissen vásárolt dobfelszerelés (köszönet Katynak) és a zselízi kultúrház kulcsa. Apám, ott álltunk a kultúrház színpadján és szinte mi sem hittük el, hogy ez lehetséges. Elkezdtünk zenélni, munka után hajnali egyig, aztán a hét minden napján. Kifáradásig. Hatalmas energiák keringtek bennünk, arra várva, mikor törhetnek ki. Az elején csak zongorán és gitáron játszottunk, a magunk módján improvizáltunk, olykor 30 perc hosszú zeneörvényeket is. Ekkor született az „America”, a maga monumentális 40 percével és a „Bad Liver And Broken Heart”, melynek sorai Tom Waitstől származnak. Ez is megvolt vagy 30 perc. Néhány esetben dobokon Gőbölös Lala játszott velünk. Ő életében nem fogott még hangszert a kezében, csak lejárt hozzánk – technikusnak adva ki magát –, és talán Joy Division hangzást hallva, leragadt.

Augusztusban csatlakozott a zenekarhoz Kóša Jozef (basszusgitár) és Opavsky Krisztián (dob). Ekkor kezdtünk el dalokban gondolkodni. Mivel Roland – aki közben az énekes szerepkörébe került – szívügyének tekintette a The Velvet Undergroundot, és tőlünk sem állt távol ez a zenei hangzás, úgy döntöttünk VU szerzeményeket kezdünk el játszani.

Novemberben került megrendezésre Zselízen a „Hidegen Tartandó“ fesztivál, amelyre minket is meghívtak. Ekkor vettük fel a between t. and expression nevet „Lou Reed: Between Thought And Expression” (A gondolat és a kifejezés között) c. könyve alapján. Két héttel a koncert előtt azonban Krisztián egészségügyi problémák miatt kilépett a zenekarból. (Ebben a felállásban nyilvános koncerten soha nem játszottunk!) Kisegítésre Javorka Tibor ajánlkozott, így november 4-én mégis felléphettünk. Repertoárunk 5 The Velvet Underground számból állt. A fellépés után interjút adtunk a Randevúba.

Ugyanezen a fesztiválon játszott az akkor PMR-Project néven működő másik zselízi zenekar, amelynek három meghatározó tagja volt Javorka Tibor (dobok), Markovics Imre (gitár) és Radnai Viktor (basszusgitár) személyében. Ez az együttes is céljait, zenei stílusát kereső zenekar volt, amely főleg átvett számokat játszott, egy az egyben előadva azokat.

A két zenekar útja 2000. december végén találkozott. Mivel nekik nem volt énekesük, nekünk pedig dobosunk, szólógitárosunk és időközben már basszusgitárosunk sem, az egyesülés magától adódott. A zenekar a már létező between t. and expression nevet hagyta meg.

Az új felállásban az első próbát január elején tartottuk. Közös megegyezés alapján VU, Jimi Hendrix és Patti Smith számokat kezdtünk játszani. Az összeszokás pillanatai voltak ezek. Hetek alatt betanultunk 20-25 számot és elkeztük szervezni első koncertünket, amit aztán 2001. március 3-án 220 ember előtt tartottunk a zselízi Szabadtéri Színpad pincéjében. Március 13-án Nyitrán egyetemi bulin játszottunk, ahol a koncert hevében az utolsó „Heroin“ című számban kiégettük az erősítőnket, ezzel akadályozva meg a buli folytatását. Másfél hónap után, május 26-án 3 és fél órás koncertet adtunk Léván a CSEMADOK ifjúsági szervevezetének rendezvényén. A többségében átvett számok mellett már sajátokat is játszottunk. Ezek voltak a refrénben bluesos „Around“, a két változatban játszott „...Like The Wolves!“, a 6 percre lerövidített „Bad Liver And Broken Heart“, a szövegileg kiforrott „Between The Mask And The Role“, vagy a későbbi „My Friend“ alapjainak szolgáló „Night Seeker“. A bulit egy improvizációs performenccel zártuk. Zenekarunk eddigi legjobb koncertjét adta és érződött, hogy a VU számok után új dimenziók nyitják meg kapuikat előttünk.

Júniusban kezdtek megszületni az új számok. A dalok nagy többségét Imre írta, a szövegeket pedig Roland. Erre az időszakra jellemző hangzást a gitár effektek biztosították, amiből legjobban a delay-hang (egy hang többszöri egymás utáni ismétlése) tűnt ki. Ekkor született a „Dimension“, és kapott végleges formát a már szintén említett instrumentális dal a „Night Seeker“, amire Roland írt verset és így lett a címe „My Friend“. Új számok is születtek, mint a „Complications“, a „Slaughtered Thoughts“, a „A Kind Of Big Man“ és leraktuk alapjait az egyik legpszihedelikusabb számunknak a 9 perc hosszúságú „No“-nak.

Júliusban a KLIKKFEST-en léptünk fel, ahol az amatőr zenekarok versenyén belül megnyertük a rendezők díját. Augusztusban 3 nap alatt házi stúdióban felvettük első CD-nket „DIMENSION“ néven. A demó 6 felvételt tartalmaz: Dimension, My Friend, ...Like The Wolves!, Slaughtered Thoughts, Complications, A Kind Of Big Man.

Közben két klubkoncertet adtunk Zselízen, augusztusban felléptünk Ipolyságon a Galeri Music Festen, majd szeptemberben az érsekújvári Klikk Pub-ban, ahol két 1 órás programmal szórakoztattuk a nagyérdeműt.

A Gyökerek Párhuzamosan a koncertekkel és a stúdiómunkákkal elkezdtük szervezni a „Hidegen tartandó II.“ fesztivált, teljes mértékben magunkra vállalva mindent, ami öszszefügghet egy egész estét kitöltő zenei rendezvény szervezésével. (A rendezvény nevét a 90-es évek közepén Zselízen működő „Uchovajte v chlade“ zenekarról kapta. A fesztivál idén éli meg harmadik évfolyamát, és ha minden jól megy, akkor karácsony előtt kerül megrendezésre.) Ezen a bulin a The Velvet Undergroundtól eljátszottuk a „The Gift” című számot, amelynek az az érdekessége, hogy ez egy megzenésített szöveg, ami a hűség és a megcsalás fájdalmas végkimeneteléről szól. A mi előadásunkban ez több mint 16 percig tartott. A szöveget magyarra fordította és szavalta Viczencz Zoltán.

Októbertől a zenekaron belül nézeteltérések alakultak ki, amelyek főleg a zenei stílus nem tetszése felé irányultak és azt eredményezték, hogy a 2002-es év elején megválltunk dobosunktól, Javorka Tibortól. Ez a belső viszály több hónapra lebénította a zenekart, elmaradtak a próbák és új számok sem születtek. A zenekar mélypontra került. Végül a dolgok idén márciusban kezdtek megoldódni, amikor csatlakozott hozzánk Ambrózai Ľuboš (dob) és Rusňák Peter (billentyű). Nem egész két hónap alatt elkészültünk 7 új számmal, amelyekre az elektronikus hangzás jellemző. Ezek közé tartozik a „No“ új, megható változata, a dallamvilágban gazdag „Waiting“, a progresszív gitár riffre épülő „Dies In Cousin“, a kellemes hangulatot árasztó „My Island“, a torzított szintetizátor által megszólaltatott „Mercy Lord“, az örvénylő önvallomású „Portrait“ és a kemény gitárhangzású „Here We Are“.

A mostani hangzásunkat és főleg stílusunkat nehéz lenne behatárolni. Alapjában véve dallamos, könynyen megjegyezhető számaink vannak, melyekre én a pszicho-pop vagy power-pop jelzőt ragasztanám, de ez nem feltétlenül fedi a valóságot. Néhány számban dobalapokat használunk és a szintetizátor wah-wah pedálon keresztül szól. Ugyanakkor kísérletezünk még különböző elektromos hangeffektusokkal is. Ebben a felállásban eddig 3 koncertet adtunk: június 1-én Komáromban, az akkor nyíló Art Pub-ban vendégeskedtünk, július 12-én a Klikkfesten a Nagyszínpadon és augusztus 3-án Ipolyságon a Galeri Music Festen léptünk fel.

Októberben szeretnénk stúdióba vonulni és feljátszani egy négy számból álló minőségben erős demót, hiszen – ha lehet ilyet mondani – mostanra már a zenekarnak kialakult egy sajátságos összetéveszthetelen hangzása és a számok is megkapták végleges formájukat. Ugyanakkor ősztől szeretnénk minél több helyen és ember előtt koncertezni, zenei úton lenni és onnan nem le térni...