A fenyegető vízhiány miatt az évszázad végére a víz valóban aranyat érhet

– Évszázadunk végére az ivóvíz drágább lehet az aranynál – hangzik az ENSZ szakértőinek fenyegető, s nem is nagyon túlzó jóslata. A sötét előrejelzésnek valós alapjai vannak: bár a Föld felületének kétharmadát víz alkotja, az élet fenntartásához nélkülözhetetlen édesvíz sok helyütt már ma is kevés az ott élők számára. A vízkészletre pedig egyre több embernek van szüksége.

A baljós szakértői előrejelzés értékeléséhez tudnunk kell: a teljes, földi vízkészlet 97 százaléka emberi, állati fogyasztásra, növénytermelésre alkalmatlan sós víz. A só kivonása energiaigényes és drága. A mindössze 3 százaléknyi édesvíz kétharmada viszont jégben, kis részben hóban fagyott, s csak drága olvasztással változtatható vízzé. Ezért a rengeteg vízből csupán egyetlen százaléknyi a közvetlenül felhasználható. Ez arányaiban annyi, mintha egy teli fürdőkádból kimernénk egy kávéscsészényi vizet. Ám az sem csak a szomjunk oltására szolgál, mert háromnegyedét a mezőgazdaság és állattenyésztés, egyhetedét pedig az ipar fogyasztja el. Emberi használatra mindössze az édesvízkészlet tizede marad, s még azzal is igen pazarlóan bánunk, mert az elmúlt másfél évszázadban az ételkészítésnek, az élelmiszerek előkészítésének, a tisztálkodásnak, a takarításnak, a mosogatásnak, mosásnak, a higiéniai eszközök használatának rendkívül vízpazarló vagy szennyező módjai terjedtek el. A pazarlásnak olykor egészen megdöbbentő alapjai vannak. Mint az egészségügyi világszervezet, a WHO tanulmányában olvasható, pl. egyetlen csésze kávé előállításához 140 liternyi vízre van szükség, egy kg marhahúséhoz pedig 16 ezer literre. (Gondoljunk a növénytermesztés, illetve az állattenyésztés vízigényére.) Az egyes ember ivóvízhez jutását tovább korlátozza, hogy az édesvízkészletet igénybe vevők száma világszerte ugrásszerűen nő. A jelenlegi 6,6 milliárd lakosból 2,3 milliárd már most sem jut elegendő vízhez, és az ENSZ-becslések szerint 50 év múlva 40 százalékkal többen, mintegy 9 milliárdan élnek majd a Földön. A vízkészlet azonban nemhogy gyarapodna, hanem fogy. Az édesvízkészletek eloszlása már most sem egyenletesen arányos az egyes földrészeken élők számával. Az amerikai földrészen a Föld lakosságának csak 14 százaléka él, viszont ott található (a nagy folyóknak és tavaknak köszönhetően) a földi édesvízkészlet 40 százaléka. Európában és Ausztráliában megfelelő az arány, s még Afrika nagyobb részén is, bár ott a sivatagi övezetben kétségbeejtő a vízhiány. A legrosszabb a helyzet Ázsiában, éppen ott, ahol legrohamosabb a bolygónk lakosságának már ma is négy tizedét kitevő népesség szaporodása, de ahol a vízkészletnek csak 36 százaléka található. A régiókon belül újabb problémák lépnek fel a metropolisok, sőt most már megapolisok rohamos növekedése miatt is, amelyek eredetileg természetesen édesvizek mellett jöttek létre, s ahol a túlzott lélekszámhoz már nem elegendő a víz. Tetézi a gondokat az egyértelműen tapasztalható globális felmelegedés is, mert a felszíni édesvizek párolgási vesztesége nő, a száraz időszakokban elapadnak a természetes vizek, a zivatarosokban meg felhasználhatatlanul és pusztítva zúdulnak a sós tengerek felé. Mindez a megszokott talajvízszint elérhetetlen mélységbe sülylyedését okozhatja.

Az ENSZ kutatói szerint a fenyegető vízhiány miatt az évszázad végére a víz valóban aranyat érhet, és annak csak részben lesz a felmelegedés az oka. Sokkal súlyosabb bajokozó a növekedő népesség és a meggondolatlan, szükségtelen túlfogyasztás.