Madárszemfoltos paradicsom

A baktériumos rák és hervadás – különösen a hajtató berendezésekben – nagyon súlyos károkat okoz. A betegség elleni védekezés is nehéz, ezért a kis- és nagyüzemi termesztésben egyaránt ajánlatos fokozott figyelmet fordítani a betegség megjelenésére.

A baktériumos rák és hervadás betegségének tünetei először a terméskötés kezdetén jelentkeznek. Az alsó levelek, oldalhajtások elhervadnak, csüngenek, fakózöldekké válnak, majd megbarnulnak, végül elszáradva is a száron maradnak. A hervadás kezdetben többnyire a levél egyik felére terjed ki, a szárnak is csak az egyik oldalán hervadnak a levelek. A hervadás az alsó leveleken kezdődve halad felfelé a száron. A betegség előrehaladotabb állapotában, a száron, levélnyélen hosszanti, sárgás, később megbarnukló csíkok keletkeznek, amelyek mentén a héjszövet felreped, a száron hosszirányú rákos seb keletkezik. A szárat felvágva az edénynyalábok sárgás-barnás elszíneződése észlelhető.

A rákos sebek a szárbélig is behatolhatnak, a szár belseje üregessé válik, barnul. Ha a szárat vagy a levélnyelet megnyomjuk, világosbarna baktériumnyálka buggyan ki. A betegség rendkívül gyorsan terjed, 5 nap alatt 3 cm-t is előrehaladhat. A szárbélen esetenként megfigyelhető nedves rothadásos tünet azonban másodlagos baktériumos fertőzés (Erwinia carotovora) eredménye is lehet.

A paradicsomállományban már 5-6 beteg növény is elegendő ahhoz, hogy nagymérvű megbetegedés alakuljon ki. A rákos sebekből a kórokozó eső, illetve öntözővízzel jut a levélfelületre, azon foltokat okoz, e tünetek azonban ritkák és általában nem feltűnőek. Igen jellegzetesek a bogyón képződő apró, gombostűfej nagyságú, kissé kiemelekedő, elszórt foltok, amelyeket keskeny, krémszínű vagy fakózöld udvar övez. Az érett termésen a foltok közepe megnagyobbodik, a héjszövet felrepedhet, a foltot körülvevő udvar sárgára színeződik.

A kórokozó a fertőzött vetőmaggal terjed, és a talajba forgatott fertőzött növényi maradványokban telel át. Az ápolási munkák során keletkezett sebzéseken keresztül, eső vagy öntözővízzel, kisebb mértékben a rovarok útján is terjedhet. A palántaneveléskor, a hónaljhajtások kitörésekor átvitt kórokozókkal az állományfertőzöttség a 100 százalékot is elérheti. A betegség terjedésének és fejlődésének a 25-28 Celsius fok körüli hőmérséklet és a csapadékos párás időjárás kedvez.

A betegség elleni védekezésre a következők javasolhatók: A beteg növényrészeket ne szántsuk, ássuk a földbe, hanem semmisítsük meg. Már a paradicsomfajta kiválasztásakor figyeljünk arra, hogy a paradicsommag ellenálló legyen a betegségekkel szemben. Csak egészséges, fémzárolt, csávázott vetőmagot használjunk. A magcsávázással azonban csak a mag felületén levő kórokozók pusztíthatók el. A betegségre fogékony paradicsomfajták termesztése kockázatos, mivel esőztető öntözés esetén a kórokozó terjed, a vegyszeres védekezéstől viszont alig várható eredmény.

Fontosak a megelőző intézkedések is: a palántanevelés csak fertőtlenített talajban történhet, szabadföldön be kell tartani a 3-4 éves vetésforgót, rendszeresen vizsgáljuk az állományt, a beteg töveket távolítsuk el, a kacsozást – főleg ha üvegházban vagy fóliasátorban termesztjük a paradicsomot – egyszerre és minél rövidebb idő alatt kell elvégezni. E munka közben a munkaeszközöket és a kezeket a lehető leggyakrabban fertőtlenítsük. A permetezéskor ügyeljünk arra, hogy a permetlé ne csurogjon a növényzet felületén. Lehetőleg csepegtetve, esetleg árasztással öntözzünk. A zöldmunkák befejezése után a növényzetet azonnal permetezni kell réztartalmú permetszerrel. A rézhatóanyagú permetszerek közé sorolható a Kuprikol 50 (0,5%), Kuprofor 50 SC (0,4%), Kuprotix 20 DKV (0,5%), Cuprocaffaro (0,5%), Champion 50 WP (0,5%)- A felsorolt szerek használatával a kórokozó terjedését mérsékeljük, valamint a bogyófertőzés kialakulását, terjedését akadályozzuk meg. A permetlé borítottsága lehetőleg alapos legyen. A szedési idő közeledtével vigyáznunk kell a permetszerek élelmezés-egészségügyi várakozási idejének betartására, ezért ilyenkor csak a rövid várakozási idejű permetszereket használjuk. Nagyon indokolt a tapadószerek, például az Agrovital használata is.

Fontos tudni, hogy a vegyszeres kezelésekkel a már megbeteg növények nem gyógyíthatók, de a betegség terjedése nagymértékben csökkenthető. A permetezéseket minden zöldmunka után célszerű megismételni az élelemezés-egészségügyi várakozási idő betartásával. Ha a tenyészidő során a betegség az állományban fellépett, akkor üvegházi vagy fólia alatti termesztés esetén, s főleg ott, ahol évről évre paradicsomot ültetnek, az állomány letermése után a következő munkák elvégzését javasoljuk: A növényi maradványokat gyökerestől távolítsuk el és égessük el. A területen a következő évben paradicsom helyett olyan növényt termeljünk, amelyet a baktérium nem fertőzí így például uborkát, káposztát stb. Ha ez nem lehetséges, akkor a talajt a nyárvégi, őszi időszakban fertőtlenítsük. A talajfertőtlenítésre legjobb módszer a gőzölés. Ha ez technikai okok vagy nagy költségek miatt nem kivitelezhető, akkor fertőtlenítsünk Basamid G-vel.

A fertőtlenítés előtt a nedves talajt jól lazítsuk fel, négyzetméterenként 50-60 gramm vegyszert egyenletesen szórjunk ki, rotációs kapával dolgozzuk a földbe, majd két hétre takatjuk le. A további két hétben a talajt 4-5 alakalommal mélyen forgassuk át segítve így a gázosodott vegyszermaradék eltávozását. A készítmények jó hatásához legalább 20 Celsius fokos talajhőmérséklet szükséges. A talajszellőztetés után a vegyszerlebomlás ellenőrzésére bioteszt elvégzése javasolt, errea saláta vagy mustármag vetése a legalkalmasabb.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet komáromi részlegének munkatársa