Lawrence Ferlinghetti 100 éves lett

A Little Boy nem verseskötet, hanem egy visszaemlékezésekkel, filozófiával és lírai eszmefuttatásokkal átszőtt hosszú szövegfolyam. Az első kritikusok szerint szinte belelátunk Ferlinghetti agyába, belevethetjük magunkat egy hömpölygő tudatfolyamba, képet alkothatunk arról, hogyan gondolkodik egy százéves ember, aki oly sok mindent átélt már. Egy egész évszázadot. 

Nem volt az a folyton úton levő, sodródó hobó, mint a beatnikek legtöbbje, bár bele-belekóstolt ebbe az életformába is, ahogy a verseiből kiderül. Viszont annak idején nagyon sokat tett a beatirodalom terjesztése, elfogadtatása érdekében. Az általa alapított City Lights kiadónál jelent meg az ötvenes években szinte az egész amerikai beatirodalom. Ő tartotta a hátát Allen Ginsberg Üvöltésének bírósági tárgyalásán is, mivel a hatóság azonnal lecsapott erre a szokatlanul szókimondó műre – obszcenitással és trágársággal vádolták. 

A beatnemzedék jellegzetes „projektív” szabad verselése Ferlinghettire is jellemző volt – egy részük külön felolvasásra íródott, természetesen dzsesszkísérettel. A költészet lényege, hogy megváltoztassa az életet, és Ferlinghetti egyértelműen hatást gyakorolt Amerikára. 

Leghíresebb versgyűjteménye a magyarra még le nem fordított Coney Island of the Mind, de rengeteg verse és prózai műve elérhető magyarul. A beatnemzedék évtizedének felszabadult kifejezésmódja és szúrós, bíráló hangneme jellemzi őket. Ez volt az az időszak az USA-ban, amikor a hivatalosan sulykolt fene nagy béke ellenére mégis csak ott motoszkált mindenkiben, hogy bármelyik pillanatban rádobhatnak egy atombombát – amire az ötvenes években jó esélye is volt mindenkinek. Nem beszélve arról a hangulatról, amit az amerikai belpolitika teremtett. 

A beatkorszak nem tartott sokáig, de rendkívüli hatása volt az amerikai irodalomra, főleg ami az önkifejezés szabadságát és a közéleti témák versbe emelését illeti. Ferlinghettit mind a mai napig kifejezetten érdekli a közélet, és nem csak az amerikai belpolitikai helyzetet látja át. Mivel katonaként megjárta a második világháborút, majd hosszú ideig tanított a párizsi egyetemen, figyelemmel kíséri az európai folyamatokat is, mai szóval élve „képben van”. Olyannyira, hogy 2012-ben emberi jogi aggályok miatt visszautasította a Magyar PEN Club Janus Pannonius-nagydíját és a vele járó 50 ezer eurót. Döntését azzal indokolta, hogy a díjra pénzt adó Orbán-kormány politikája a tekintélyelvűség felé tolódik. „Mivel a díjat jelenleg részben a magyar kormány finanszírozza, és mivel a jobboldali rezsim politikája a tekintélyelvű irányítás felé, következésképpen a szabad véleménynyilvánítás és a polgári szabadságjogok korlátozása felé tolódik, nem tartom lehetségesnek, hogy az Egyesült Államokban elfogadjam a díjat” – mondta a Los Angeles Times című lapnak 93 évesen. 

De térjünk vissza a századik szülinaphoz, amelyet a mester tisztelői San Franciscóban ünnepeltek, Ferlinghetti legendás City Lights nevű könyvesboltjában, amely évtizedek óta írók, művészek, értelmiségiek találkozóhelye. Ferlinghetti kézzel festett „Open door” feliratát ragasztották ki a Columbus Avenue-ra néző ablakra. Mert azt el is felejtettük említeni, hogy a mester festőként is szívesen fejezte ki magát, sőt, egy időben többet volt a kezében ecset, mint toll. 

Reméljük, hogy a Little Boy koránt sem az utolsó műve, hogy Lawrence Ferlinghetti tartogat még nekünk valamit. Tudjuk, telhetetlenek vagyunk, de a jóból sosem elég, az őszinte, minden hátsó szándék nélkül leírt mondatokból pedig egyre kevesebb akad manapság.