Válogatott véres leszámolások

Amitől új, az a válogatott kegyetlenségek sora és a parádés szereposztás: Sean Penn, Josh Brolin, Nick Nolte és Ryan Gosling. A maffiabosszú kegyetlenségei és a színészek igyekezete mindvégig leköti a figyelmet.
 
A negyvenes-ötvenes években járunk, amikor „Los Angeles királya, Mickey Cohen (Sean Penn) korlát és gátlás nélkül uralkodott a városon. A a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a kuplerájok és a tiltott játékbarlangok mind neki adóztak. De nemcsak a bűnözők voltak az alattvalói; a rendőrség és a politikusok is az udvartartásába tartoztak. A gengszterfőnök uralmának alig volt határa. Csupán néhány őrült, vakmerő zsaru hitte azt, hogy meg kell őt állítani. John O’Mara (Josh Brolin) és Jerry Wooters (Ryan Gosling) és még néhány veterán: ők hittek abban, hogy a város nem a maffiáé, és nekik az a dolguk, hogy a tisztességet védjék.”

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"99221","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]] 
És be is indul a bokszolóból lett brutális maffiavezér, valamint a „hét mesterlövész” igaz rendőr között a harc a város megtisztításáért. Kezdve a legelső döbbenettől, ahogy a maffiafőnök kettészakíttat egy árulót (beetetésnek ritka filmes pillanat az, ahogy ezt kivitelezik), mindvégig izgalomban tartva szórakoztat Ruben Fleischer mozija. Nem vállal és nem mutat többet, mint a válogatott kegyetlenségek garmadáját, és a fent említett nagyágyú aktőrök, valamint az elbűvölő szépségű Emma Stone színészi teljesítményét. De ez is elég ahhoz, hogy ne zavarjon a séma, amelynek köszönhetően az elejétől kezdve tudjuk, hogyan végződik a rosszfiúkról és az őket üldöző elszánt jófiúkról szóló véres mese. Tudjuk, hogy a rendőr és maffiózófőnök összecsapásban egyre veszélyesebb akciófokozatokkal és egyre nagyobb veszteségekkel jutunk el oda, ahol győz az igazság.
 
Addig azonban rengeteg pusztítást, emberélet elvesztését kell elszenvednünk a vászonról, készülve arra a bizonyos jelenetre, amelynek híre megelőzte a filmet. Még tavaly, a szeptemberre tervezett bemutató előtt láthattuk az előzetest, benne egy olyan jelenetet, amelyben gengszterek lövik szét egy mozi nézőterét. Akkor gyorsan eltüntették az előzetesből ezt a képsort, s egyesek attól tartottak, hogy a coloradói Aurora moziban, az új Batman-film premierjén történt lövöldözés miatt bajba kerülhet maga a produkció is. Úgy vélték ugyanis, hogy a mozis leszámolást nem lehet kivágni a Gengszterosztagból, mivel az a film csúcspontja.
 
Ezt a csúcspontot, úgy tűnik, más helyszínre csúsztatták át – biztosan felfedezi a kedves néző, milyen új helyre –, vagy pedig egyszerűen kimaradt. De ha kimaradt is, nem kelt hiányérzetet, hogy valamit még látnunk kellene. Minden akciójelenet adrenalinszint-emelő csúcspont ebben a sztoriban. Töményen adagolja a vérontó öldöklést, és kellően feszíti az izgalmat azzal, ahogy a rendőrök csellel elkövetett támadására ellentámadást hajtanak végre Mickey Cohen emberei. S a főnök még azoknál is nagyobb borzalmakat talál ki arra, hogyan büntesse meg saját embereit, ha azok – és sok ilyen eset van – nem teljesítik feladatukat.
 
Akciók és ellenakciók sorozata a film, amelyek során egyre inkább a maffiavezér és a város vezetése ellen is küzdő rendőrosztag kerül fölénybe. A film természetesen melléjük állít. Ugyanazzal a drukkal nézzük a sztorit elejétől a végéig: hogy hőseinknek haja szála se görbüljön, ellenben vesszen mindenki a másik oldalon.
 
Ha nem vár a néző többet – mélységet – ettől a filmtől, azzal a megnyugvással jöhet ki a vetítésről, mint amilyet az ilyen filmek legtöbbje kivált, hogy minden a helyére került, érvényesült az a rendezőelv, amellyel és ahogy a mese szortírozza a jót és a rosszat. Néhány erőszakos fordulat marad meg az emlékezetben s az, hogy alapjában véve nem volt rossz végignézni a Gengszterosztagot. Élen az ezúttal is jól öltöztetett, hibátlan megjelenésű Ryan Goslinggel, aki szinte az egyetlen élő (nem sablon-) karaktere a filmnek.