Ünnep a szem és a lélek számára

Pihenő – a 17. század vége és a 18. század eleje, gyapjú és selyemAz Albrecht Dürer és kora című kiállítás Dürer és kortársainak grafikáit, a Giotto Pozsonyban című tárlat a padovai Scrovegni-kápolna freskóit mutatja be, A tapisserie művészete című kiállítás pedig a párizsi Petit Palais gyűjteményéből ad válogatást.

A harmadikként említett kiállítással kapcsolatban éppen a bemutatott anyag francia eredete miatt stílszerű a címben ennek az idegen szóalaknak a használata, Az idegen szavak és kifejezések szótára által ajánlott írásmódban – tapisserie. A szótár szerint a „tápiszri”-nek ejtendő „tapisserie” „szövött kárpit”- ot, újabban „gobelin”-t jelent. A Pallas-lexikon a tapisserie-vel kapcsolatban utal még a „képszövés” címszóra is, amely alatt a következő olvasható: „művészetileg díszitett minden faju szövetnek szövés, kötés vagy csomózás által való előállítása. E szerint a K. fogalma a szövőművészeti eljárások szűkebbkörü csoportját jelöli meg, s kizárja a himzést, a festett és nyomtatott kelmék előállítását. A képszövő eljárásnak eszköze vagy a szövőszék, vagy a szőnyeg csomózásánál használt keret. A szövött kép vagy alakos, vagy ékítményes, s mindkét esetben vagy a szinek különbözőségével, vagy a fonalak különböző irányu fekvésénél fogva válik láthatóvá. /…/”

Azért is stílszerű ez esetben a szövött kárpit vagy a gobelin helyett a tapisserie kifejezés, mert a kiállítás megnyitása előtt tartott sajtótájékoztatón a Párizsból kölcsönzött anyag francia prezentálói úgy nyilatkoztak, hogy a tapisserie a francia szellem és lélek különleges művészi megnyilvánulása. A tapisserie francia szó, s úgy honosodott meg más nyelvekben, hogy nem változott az alakja. A tapisserie-k – általában valamennyi, ám a pozsonyi sajtótájékoztatón elsősorban ezekkel a 17. és 18. századból, belga és francia mesterektől származó darabokkal kapcsolatban hangzott el – ünnepet jelentenek a szem és a lélek számára. „Most ezt az összeállítást elhoztuk ide Pozsonyba, hogy megcsodálják a francia szellem művészi megnyilvánulásából azt, ami meghatározóvá, kifejezővé és nemessé teszi ezt a szellemet.”

A tapisserie a magas szintű prezentálás és a diplomácia „szövött aranya”: összefűz és integrál mindent, ami az időben történik. Kapcsolatokat szilárdít meg és sző harmóniává – így (is) értelmezték a tapisserie-t a kiállítás francia támogatói. Ez az elmélet különösen Párizs és Pozsony viszonylatában erősödik fel, hiszen most olyan helyre kerültek a Petit Palais „szövött aranyai”, ahol szintén párját ritkító gyűjtemény található: a Prímási palota gobelinkollekciójáról van szó.

Drága és előkelő műfaj a szövött kárpit műfaja. Luxus műtárgyaknak minősültek mindig is. Már csak méretüket illetően is kivételes értékűek: van köztük harmincöt négyzetméteres is. E méretbeli kiterjedésre egy olyan érzékletes összehasonlítással utaltak a sajtótájékoztatón, hogy Párizsban nem ritka az olyan garzon, amely ennél az alapterületnél is kisebb. (Hát még Pozsonyban! – tehetnénk hozzá, de ne térjünk el a témától.)

A tapisserie-re, vagyis a szövött kárpitra saját korában nemcsak mint könnyen áthelyezhető dekoratív, vagyis díszként alkalmazott műtárgyra tekintettek, hanem egyfajta komfortot is biztosított, a belső tér lágyabbá, otthonosabbá tételét is szolgálta: a kevés bútorzatú lakóterekben ún. falikárpitként a bútorokat helyettesítette, mai szóval élve, szimulálta. A gobelineknek ezenkívül oktató-nevelő funkciójuk is volt, elsősorban azoknak, amelyek vallási vagy történelmi tartalmú üzeneteket közvetítettek.

A pozsonyi várban prezentált huszonnégy nagyméretű szövött kárpit hat fő témakörbe sorolható: Nagy Sándor történelmi képekben, A görög mitológia képei, Bibliai motívumok, Lovak és lovasság, Gyermekjátékok, A vidéki élet képei. Több kiállított munkához szolgált előképül a jelentős francia festő, Charles le Brun egy-egy alkotása.