Újjászületett műemlékek

TALLÓSI BÉLA

A tárlat olyan szobrok, képek, fafaragások, építészeti elemek és emlékművek széles skáláját mutatja be, amelyek az elmúlt húsz évben a három szobrász restaurátor munkája által kaptak új életet.

Mézes Árpád kérdésünkre elmondta, azért is felemelő érzés számára és kollégái számára egységben látni az anyagot, mivel ez a kiállítás húszéves restaurátori munkájuk összegzése, s a nagyközönség felé láthatóvá, nyomon követhetővé teszi magát a restaurálás folyamatát. „A kiállítás célja – mondta –, hogy a laikusok szemében érthetőbbé, átláthatóbbá váljon a restaurátor munkája, betekintést nyerjenek abba, milyen kezelési folyamatokkal jár a műemléki felújítás és restaurálás. Mi ugyanis eléggé anonimitásban, háttérben tevékenykedünk. Az elkészült műben nem igazán látják meg és nem igazán tudják kellően értékelni a restaurátor munkáját. Azt látják, hogy az adott objektum új, fel van újítva, de hogy milyen változáson ment keresztül, mit tettünk hozzá, hogy újjáéledjen, azt nem érzékelik. Minden munkánkról részletes fotó- és szöveges dokumentációs anyag készül, ami a tulajdonoshoz és a műemlékvédelmi hivatalhoz kerül, és mi, restaurátorok is archiváljuk természetesen. Elismerést mi főként a tulajdonostól és a műemlékvédelmi hivataltól kapunk, a nagyközönség igazából nem tudja értékelni a munkánkat. Ezért is éreztünk késztetést arra, hogy megszülessen egy ilyen kiállítás, amelyen fotódokumentációkkal és felújított műtárgyakkal szemléltetjük az eredményeinket. Persze, ez csak egy töredéke annak, ami kezünk nyomán megújult.”

Ahogy a megnyitón Edita Kušnierová művészettörténész értékelte, „a restaurátor az, aki figyelembe véve a műemlék keletkezésének idejét, visszaadja nekünk annak egyedi jellegét. Mert csak a restaurálás befejeztével szólít meg bennünket saját varázsával, megismételhetetlenségével egy-egy történelmi épület, szobor vagy festmény. A restaurálás egyszerre kreatív, alkotó- és tudományos folyamat, mely a restaurátor részéről magas fokú szakértelmet és tehetséget igényel.”

Ahogy elmondta továbbá, napjainkban Szlovákiában a restaurálás magas színvonalon van. Erről tanúskodik a kiállítás is, amelyből kitűnik, hogy a restaurált művek legnépesebb csoportját a kőből készült szobrok alkotják, köztük kálváriák, Mária- és Szentháromság-szobrok, keresztek, szentek szobrai, dombor- és emlékművek (ezekből természetesen csak válogatás látható).

A kiállító restaurátorok további jelentős munkái közé a kőből készült kapuzatok tartoznak. A legrégebbiek közé az ipolysági kora gótikus Szűz Mária Mennybemenetele templom főkapuja sorolható, továbbá a felsőszemerédi Mindenszentek r. k. templom késő gótikus főkapuja, a komáromi Öregvár Ferdinánd-kapuja, a Thurzók híres menyegzői palotájának főkapuja és egyéb elemei Nagybiccsén vagy a tótmegyeri Nepomuki Szent János-templom barokk főkapuja.

A következő csoportot a római katolikus, az evangélikus és a református templomok szakrális emlékei alkotják, melyekből a kiállítás reprezentatív válogatást mutat be – hosszú lenne felsorolni a listát, de azoknak a műemlékeknek a sora ebben a csoportban is, amelyekbe a restaurátor keze új életet lehelt, magas színvonalú restaurátori munkáról ad bizonyságot.

„A helyszínek és az ott található műemlékek széles skálája áttekintést nyújt a szlovákiai műemlékek jelentős részének jelenlegi állapotáról. A kiválasztott műemlékek különböző típusai érdekes bepillantást nyújtanak a nézőnek régiónk képzőművészetének történetébe a gótikától a szecesszióig, elmélyítik a szépség és múltunk máig élő szellemi öröksége iránti érzékét. S nem utolsósorban megismertetik őt a restaurátorok igényes munkájával is, amelyet a nagyközönség az ismeretek hiányában gyakran értetlenül fogad” – zárta megnyitóbeszédét Edita Kušnierová szinte ugyanazzal a gondolattal, amiről Mézes Árpád is beszélt.

A kiállítást már láthatták Komáromban és Rozsnyón, most pedig Pozsonyban érdemes felkeresni a Brämer-kúriába elhozott újjászületett műemlékeket. Május 5-ig van rá lehetőség.