Trubadúrok és kurzuspartizánok

A Kalligram legfrissebb számának egyik központi témája kétségtelenül a szerelem, méghozzá elsősorban történeti megközelítésben, hiszen Madarász Imre a trubadúrköltészet erószát térképezi fel a szenvedés és a szolgálat aspektusából, s merész módon von párhuzamot a szado-mazochista diskurzus modern, irodalmiasult elemeivel, Ladányi-Turóczy Csilla tanulmánya viszont a klerikus és a lovag történeti pozícióját vizsgálja a 11-12. századi szerelemfelfogásban. Különös érzékenységgel tárja fel a nálunk kevéssé ismert trubadúrnők, azaz trobairitzek viszonyát a lovagi férfieszményhez, az ovidiusi eszményhez és a korban divatos barátságfelfogásokhoz. A viszonylag terjedelmes versanyag, Arnault Daniel, Raimbaut d’ Aurenga vagy Jaufré Rudel versei a tanulmányokban is értelmezett toposzkinccsel dolgoznak. E két tanulmány mintegy dióhéjban nyújt kerek képet a kultúrtörténet eme elhanyagolt terepéről. Csapó Csaba James Baldwin, neves afro-amerikai író, költő Giovanni szobája című regényének készíti el sajátos olvasatát, s rámutat mindazokra a tipikus vagy a fordítói-értelmezői habitusból spontán módon fakadó „kényszerneurózisokra”, melyek a homoerotikus témájú művek kiadását, prezentálását és értelmezését tulajdonképpen máig jellemzik.

A másik vezértéma Jan Patočka filozófiája. Ivan Chvatík, ez egyik legnevesebb fenomenológus, a világhírű cseh filozófus avatott interpretátora ezúttal Jan Patočka Európa- és Poszt-Európa fogalmát járja körül, akárcsak Paul Richard Blum, aki az úgynevezett „hortatív” fogalmak kategóriájából indul ki, azaz olyan fogalmakból, melyek nemcsak tárgyat vagy tényt jelölnek, hanem egyszersmind „posztulálják is azt”, s Európa fogalmát is e fogalmi rendszerbe illeszti, már-már bölcsészeti, teleológiai kategóriává nemesítve azt. Margittai Gábor nyitóesszéje ugyancsak a bölcselet irányából közelít tárgyához, noha messze könynyedebb hangvételben, mint ahogy azt az esszé műfajában megszokhattuk: vajon az elfuserált írók-irodalomtudósok, álművelt zsurnaliszták, kurzuspartizánok folyamodnak-e csupán a „határátlépés poéziséhez”, a „komolyabb erőfeszítések” nélküli esszéíráshoz? Margittai végül rendkívüli invencióval jut el sajátos Montaigne-értelmezéséhez.

H. Nagy Péter Ady Endre Az eltévedt lovas című klasszikus versének újraértelmezésével kísérletezik Lőrincz Csongor olvasata nyomán.

A szám szépirodalmi anyagát közel fele-fele arányban alkotja világ- és magyar irodalom. A prózai anyagot többek között a német Annette Pehnt, valamint a svájci ZoČ Jenny világsikert aratott regényének részlete (Pénzes Tímea fordításában), a közelmúltban szépíróként is feltűnt Bárczi Zsófia új novellája és Fábián Nóra írása képviseli. Lars Gustafsson, a legsokoldalúbb svéd alkotók egyike Mervel Ferenc által fordított novellájában sajátosan ironikus világlátásról tanúskodik. A Nagybátyám meg a kultúrforradalom című novella a szerző megjelenés előtt álló magyar válogatott novelláskötetének része. Petőcz András Madarak tornya című, ragyogó rímtechnikájú verse Weöres Sándor A hallgatás tornya című klasszikus remekét vonja költői párbeszédbe.

A számot Kopasz Viktor olykor meghökkentően poétikus, máskor érzéki vagy dokumentarista jellegű fotói illusztrálják. A kiváló fotóművésszel Szabó G. László készített beszélgetést Latorca, a paradicsom címmel.