Transzgenikus bestiárium

Ha valaki tanulmányozni szeretné szűkebb és tágabb környezetének komplexitását, annak az Akadémiai Kiadó Új polihisztor sorozatát tudjuk ajánlani. A sorozat új darabját Emily Anthes jegyzi, aki újságíró mesterfokozatot szerzett az MIT-n tudományos ismeretterjesztő írásból. A könyv betekintést enged az állatokat érintő kutatások világába. Klónozással visszahozhatjuk-e a sírból kedvenc állatunkat? A biotechnológia jelentené a választ bizonyos állatfajok kihalásának a veszélyére? A biotechnológia kutatója lenne napjaink Noéja? Létezik-e az amerikai kiborgrovar-hadsereg? Egyebek között ilyen izgalmas kérdéseket is tárgyal a szerző.

A genetikai kód megfejtését követően az ember viszonylag gyorsan megtanulta manipulálni a géneket. Transzgenikus élőlénynek nevezzük azt az állatot, melynek a génállományába idegen DNS-t ültettek. Ezek a beavatkozások rendre morális, filozófiai, esztétikai stb. kérdéseket vetnek föl, melyek összetettségét a szerző nagy körültekintéssel mutatja be.

A hibernált állatkertekben a Földről eltűnt, kihalt állatok DNS-ei alusszák Csipkerózsika-álmukat folyékony nitrogénben, és arra várakoznak, hogy újra feltámadjanak. Ma pici az esélye annak, hogy nagyon régen kihalt fajokat feltámasszanak. Az eddig meglelt mamutpéldányok génanyaga elég rossz állapotban van: nem valószínű tehát, hogy kertünk végében gyapjas mamutok tanyáznak majd. Az ember ma olyan evolúciós erőt képvisel, és oly módon alakította át környezetét, hogy a többi faj evolúciója emberi segítség nélkül elképzelhetetlen. Az egyik fő kérdés az, hogy vajon a biotechnológia reményt ad vagy apokalipszissel fenyeget.

Emily Anthes a következő gondolatokkal zárja könyvét: „A biotechnológia önmagában se nem jó, se nem rossz: egyszerűen egy sor eljárást ad a kezünkbe, azt pedig mi döntjük el, hogy miként használjuk fel őket. (…) Ideje tisztáznunk, hogy pontosan mit jelent az, hogy az élővilág a gondjainkra lett bízva, és utána már nyugodtan haladhatunk tovább az evolúció útján együtt, állatok és emberek, mindannyian.”

Végezetül feltétlenül meg kell emlékeznünk Zsélyi Ferenc gördülékeny, szellemes és találékony fordításáról. Ez bizony „vegytiszta” tízes.

Emily Anthes: Frankenstein macskája: A szép új világ állatai. Akadémiai Kiadó, 2014. 288 o.