Történet versus történelem

Az Új Szó február 28-ai számában Almási Sára írt recenziót a „Szőgyén vallástörténelme” című könyvről. Mivel terjedelmes írásában elsősorban a címet kifogásolja, reagálni szeretnék, mint a könyv egyik szerzője, egyben az említett cím kitalálója. Almási Sára mindenekelőtt a „történelem” kifejezést kifogásolja a címben, mondván: „Egyezményesen elfogadott tény, hogy a magyar nyelvben nem valaminek a történelméről, hanem a történetéről beszélünk.” A cikk szerzője ezzel nem kevesebbet állít, mint hogy a magyar nyelv fogalmi összetételekben és utótagként egyáltalán nem ismeri a „történelem” szót. Hogy ez menynyire nincs így, mi sem bizonyítja jobban, mint például az „ez már sporttörténelem (sajtótörténelem, filmtörténelem, vallástörténelem stb.)”-féle szófordulatok. A „vallástörténelem” kifejezést tehát teljes mértékben legitimnek tartom; arra pedig, hogy adott esetben ez vagy a „vallástörténet” szóösszetétel használata kifejezőbb, más nézőpontból kiindulva próbálok választ adni. Ha ugyanis egy konkrét földrajzi régió (helység, ország, földrész) múltját elsősorban a társadalmi folyamatok és változások felől közelítjük meg, szerencsésebb dolog, ha az árnyaltabb és gazdagabb jelentésű, mélyebb értelmű „történelem” kifejezést használjuk. („Valamely nép, nemzet, népcsoport életében történt fontosabb események szakasza, illetve ezen események időrendben történő leírása” – Magyar Értelmező Kéziszótár, 1989). Tény, hogy ugyanitt a „Történet” címszó ideillő értelmezéseként is hasonló meghatározás szerepel („Valaminek a múltja és fejlődése elmondva vagy leírva”), de ennek szürkébb, szegényesebb voltára éppen a semmitmondó „valami” alany utal a legérzékletesebben.

A cím mellett szól egy további körülmény is, amelyről a cikk szerzőjének valószínűleg nincs tudomása. Szőgyén község ugyanis európai jelentőségű régészeti lelőhely; több évtizeden keresztül végeztek itt feltárásokat a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársai. A munkálatok eredményeiről a kiváló szlovák régész, Viera Nemějcová-Pavúková írt könyvet, amely 1995-ben Svodín címmel jelent meg. Újabb, ugyanezzel a témával foglalkozó munkájának a „Praveké dejiny Svodína” címet adta, kiadását azonban nem érhette meg, mivel 1997-ben elhunyt. A könyv férje, egyben régész kollégája, dr. Juraj Pavúk lektorálásával és jóváhagyásával jelent meg 1998-ban, magyarul és szlovákul; a magyar rész az eredeti szlovák cím lehető legpontosabb fordításaként a „Szőgyén őskori történelme” címet kapta. Mivel a Szőgyéni Községi Hivatal mint kiadó a falu múltjával foglalkozó sorozat első darabjának szánta a kiadványt, a második kötet címével éppen a folytonosságot kívánta hangsúlyozni. Dióhéjban ennyit láttam szükségesnek elmondani a „Szőgyén vallástörténelme” cím védelmében.