Több mint magánnyomozó

Ez a film minden kétséget kizáróan Edward Nortoné, még akkor is, ha olyan sztárok alakítják a mellékszerepeket, mint Bruce Willis, Alec Baldwin vagy Willem Dafoe. Az Árva Brooklyn az azonos című Jonathan Lethem-regény adaptációja. Norton még 1999-ben – rögtön a megjelenése után – lecsapott a szövegre, és 20 évig csiszolgatta. Ő a film rendezője, producere, írója és főszereplője is. És ez a sokat markolás mintha picit megosztotta volna a figyelmét, mert a végeredmény lehetett volna ennél is jobb.

Az Árva Brooklynban megvan minden, ami egy igazán jó krimi-noir-hoz kell: szövevényes gyilkossági ügy, amely a társadalom aljáról indulva egészen a városvezetésig ér, gyönyörű femme fatale, egy mocskos város, ahol burjánzik a korrupció, dzsesszkocsmák, a történetet kiegészítő melankolikus narráció. Na és persze a főhős, Lionel Essrog magánnyomozó, aki a krimi-noir műfajú filmek főszereplőjének prototípusa: a filckalap és a ballonkabát elmaradhatatlan a ruhatárából; az éjszakai utcákon bandukolva töprengő kopó utcalámpák alatt megnyúló árnyéka szintén a noir sajátja. Ahogy az is, hogy fél óránként valaki ellátja a főszereplő baját, és a film végére úgy néz ki az arca, mint egy domborzati térkép. Lionel Essrog Tourette-szindrómás, amivel kiemelkedik a feledhető magánnyomozók hosszú sorából. A betegsége miatt időnként váratlan mozgás- és kiabálási kényszer tör rá, ami egy magánnyomozónál nem éppen szerencsés. Essrog nem is volt mindig detektív, ám a mentorát és apafiguráját, Frank Minna magánnyomozót (Bruce Willis) a szeme láttára gyilkolták meg. A lelkiismerete pedig nem hagyja nyugodni, ezért úgy dönt, ő maga veszi kézbe a dolgot, és jár utána annak, hogy milyen ügybe keveredett egykori mestere. Ahogy az egy krimi-noirtól elvárható, Minna természetesen egy szövevényes ügyben volt benne nyakig, amely egészen Brooklyn korrupcióval átszőtt városvezetéséig ér, és ami sötét, múltbéli titkokat rejt.

Norton több változást is eszközölt a regényen (például a sztorit a 90-es évekből az 50-es évekbe helyezte), amire pedig nagyon fókuszált, az Essrog karaktere és betegsége. Több ilyen betegségben szenvedő emberrel is találkozott, amikor készült a karakterre. Noha a film legfőbb poénforrását a szindróma okozta kirohanások – Essrog akaratlanul is több szexista és rasszista poént bekiabál a legváratlanabb helyzetekben, és mentorának halálát is képes ugyanígy elbagatellizálni –, Norton végig tisztelettel bánik a karakterrel és a betegségével. Essrog minden részletében kidolgozott, és ahogy haladunk előre a játékidőben, komoly jellemfejlődést mutat. Az eleinte gyámoltalan és elnyomott figura azzal, hogy felölti Minna rámaradt kabátját és kalapját, egyre magabiztosabbá válik. Míg a film elején sok a váratlan kiabálás, addig a vége felé egyre redukálódik ezeknek a száma, és válik Essrog is annyira magabiztossá, hogy szembe merjen szállni a városvezetés kétes figurájával, Moses Randolphfal (Alec Baldwin).

Ám Norton kicsit sokat markolt azzal, hogy szinte ő volt a film mindenese. Essrog karaktere remek, de elsikkadnak a mellékszereplők, pedig potenciál mindegyikükben van. A szépséges Gugu Mbatha-Raw jogász és aktivista szerepe is többet érdemelt volna. Ahogy Willem Dafoe lepukkant mérnöke is több lehetett volna a nyomozást félinformációkkal segítő titokzatos alaknál. Leginkább az ő karakteréért kár, mert még így, kevés lehetőséggel is látjuk, hogy ő az, aki egyetlen szavával megdönthetné a korrupt politikusokat, ám az álma hajszolása többet ér számára, mint az igazság és becsületesség. Annak fényében, hogy mennyire nincsenek kibontva a mellékkarakterek, még nagyobb negatívuma a filmnek a 144 perces játékidő, ami nem elég feszes, és az akcióknak is híján van, így a néző figyelme többször is lankadhat.

Ennek ellenére érdemes megnézni Edward Norton második rendezését (az első a 2000-es Ég velünk! című komédia volt), mert hangulatában remek mozi, és mindenképpen érdemes megismernünk ezt a Tourette-szindrómás magánkopót.

Árva Brooklyn (Motherless Brooklyn) Amerikai krimi, 144 perc. Rendezte: Edward Norton. Főszereplők: Edward Norton, Alec Balwin, Bruce Willis, Willem Dafoe, Gugu Mbatha-Raw.