Tiszta fényben, valós érzelmek

A forgatókönyv Merav Doster hét évvel ezelőtt megjelent regénye nyomán készült, a film pedig izraeli-francia-német összefogásban jött létre. Izraelnek ugyanis túl kényes és „túl drága“ a téma: két férfi szenvedélyes szerelme és az ortodox zsidóság - ez külön-külön is komoly feszültség forrása lehet,nemmégegyütt.
Kilencven perc, amely az idei cannes-i mustrán is jókora hullámokat kavart, hiszen szentföldi alkotó ilyen mélyre még sosem ásott a témában, amelyet az ottani ultraortodox körök még mindig tabuként kezelnek.
Kóser mészárszék Jeruzsálem szívében: nem sokkal azután, hogy Aaron eltemette édesapját, újranyitja a boltját, és fiatal segédet keres. Aaron nős. Példás és kiegyensúlyozott családi életet él feleségével, Rivkával és négy gyerekükkel. Erősen zárt, összetartó közösség tagjai, amelyben mindenki szem előtt van. Felnőtt és gyerek egyaránt. Tisztességes ember lévén Aaron eddig soha semmilyen bűnt nem követett el, most is megy minden a megszokott kerékvágásban. Rokonszenves fiatalember téved be egy nap a boltba, mint később megtudjuk: kicsapták az egyetemről. Barátja már nem akar találkozni vele, sőt ha csak lehet, kerüli. Nem így Ezri: ő még mindig szereti a fiút, képtelen túltenni magát váratlan szakításukon.
Aaron nem győzi a sok munkát, állást ajánl Ezrinek. A fedél és cél nélkül maradt fiú rövid töprengés után mond igent, bár nem ért a szakmához, s nem is nagyon vonzza a trancsírozás, még a kés sem áll jól a kezében. Aaront azonban mindez egyáltalán nem zavarja, szívesen betanítja őt, sőt még be is fogadja a fiút. Kap egy kis szobát a hentesbolt fölött, ahol a papa lakott.
Ezri élete kezd helyrerázódni. Aaron napjai egyre feszültebbek. Ezri szépsége és finomsága ugyanis egyre erősebb hatással van rá.
Ezri egy napon rituális fürdőzésre hívja Aaront. Szabad ég alatt, festői környezetben a mikve, olyan, mint egy opálszínű tengerszem valahol fent a csupasz szirteken. A szertartásos merülés, a bűntől való megtisztulás szebb helyennemis történhetne. Ezri ott áll ruhátlanul Aaron előtt, aki zavarában levetkőzni sem mer. Aztán mégis rászánja magát - a vízben. Merül az egyik, merül a másik férfi, közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és már nincs mit titkolni, és a vágyaknak sem lehet parancsolni. „Bűnbeesés után“ hogyan tovább? Aaront felesége és gyerekei várják, Ezrit az üres szoba.
Aaron úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Érzelmeit eltitkolva fekszik felesége mellé. Erzi a reggelt várja. Aszédítő folytatást.
Rivka sokáig semmit sem sejt. Aztán apró jelekből összerakja: Aaronnal valami nincs rendben. Már az együttléteik sem olyanok, mint régen, sőt egyre ritkábban bújnak össze, párja fokozatosan elhidegült tőle. Kihűlt vágyak és kérdőjelek az egyik oldalon, tomboló szenvedély és rengeteg felkiáltójel a másikon. Aaron és Ezri egyre többet vannak együtt, miközben Rivka szenved, s egyre mélyebbre zuhan csalódottságában. Már érzi, hogy a két férfi között nem csupán baráti a viszony, hiszen egy nap, amikor felkeresi Aaront a boltban, nem is tud bejutni hozzá. Egyszerűen ki van zárva.
De minél nagyobb a szerelem Aaron és Ezri között, annál nagyobb a megvetés a környékbeliek részéről. Egy nap még az „erkölcsi kommandó“ is megjelenik a boltban, hogy a közösség „önkéntesei“ figyelmeztessék Aaront: ha nem szakít a fiúval, elveszíti boltját, bevonják az engedélyét, s kivetik maguk közül. A Talmud ugyan nem tekinti bűnnek a homoszexualitást - egyszerűen nem vesz tudomást róla. Ami pedig nem szerepel a leírtakban, az nem is létezik. Nincs. Vagyis nem lehet. Izrael fiairaméga gyanú árnyékasemvetődhet, hogy ilyesmire képesek lennének.
Ha viszont mégis, ott szigorú közbelépéssel „rendet kell tenni“. „A film címében szereplő tágra nyílt szemek az ortodox közösség szemei és az Úr szeme, amely minden lépésüket figyelemmel kíséri -mondja a rendező, a harmincnégy éves Haim Tabakman, majd hozzáteszi: - Számomra ez a film a kiegyezés filmje. Kiegyezés a hittel és a létezésünkkel.“
Aaron és Ezri kapcsolata nem tarthat tovább. Aaron nem hagyja el a családját, Ezri számára pedig nem marad más választás, mint továbbmenni, s másutt, más környezetben megtalálni azt, amit és akit keres. Egy nyitottabb közösségben, ahol elfogadóbbak, megértőbbek, toleránsabbak az emberek. Ahol a homoszexualitás és az ortodox nevelés párharcát ugyanolyan döbbenettel fogadják, mint az ilyen lezárt tanokhoz betű szerint ragaszkodó, erősen zárt közösségben két férfi szerelmét.
Humánus, becsületes, tiszta fényt sugárzó munka Haim Tabakman alkotása. Nem ítélkezik, inkább rávilágít bizonyos kérdésekre. Nem szegül szembe, inkább valós érzelmekkel érvel. Nem akar megoldani, csak nyitni. Nyitni a világ felé, egy szabadabb gondolkodás felé. Nem véletlenül került be a film az idei cannes-i fesztivál Un certain regard című szekciójába. Ennek a történetnek valóban ott voltahelye.
Meggyőző a két színész. Zahar Strauss - Aaron szerepében - koránál idősebb, tapasztaltabb férfit játszik, higgadtságát, belső nyugalmát a szemünk előtt veszíti el. Úgy szeret bele a fiúba, hogy az hiteles legyen, hihető minden rezzenésében. Fokozatosan, lépésről lépésre. Ahogy megnézi őt a mikvében, ahol a pult mögött betanítja, ahogy a bolt hátsó traktusában elindul felé, ahogy vágyai újra és újra legyőzik egyre jobban feszülő akaratát, ahogy ezt a belső harcot megvívja magával, majd szabad utat enged érzelmeinek, az egy jeles színész nagy alakítása. Ran Danker a fiú szerepében első perctől fogva „nyerő“. Ebből eredően azonban nehezebb is a dolga. Meg kell mutatnia azt a lelki sérülést, amelyet egyetemi barátja elvesztése okoz számára, a kicsapott növendék pillanatnyi céltalanságát, a váratlanul fellobbanó szerelem egyre erősebb lángját, a ragaszkodást, a környezettel való szembeszállást, s a kudarcba fulladó érzelmi csatát. Két arc, kétféle vívódás, a szenvedély kétfélemegélése.
Haim Tabakman előtt Cannes is, Karlovy Vary is megemelte kalapját. Izrael büszke lehet kivételes tehetségű, fiatal rendezőjére. Jöhet a folytatás!