Tankönyvek hősei

A kötetben szereplő, kutatókról, tudósokról, gondolkodókról szóló tömör írások először a Katedra folyóiratban jelentek meg. A szerző méltán elvárhatta tehát, hogy a terem megtelik pedagógusokkal, de nem így történt.

Pedig a tankönyvek számottevő hiányosságát felismerve indította el a kiadó a hatkötetesre tervezett sorozatot. Lacza Tihamér rendületlen hittel folytatja a kutatómunkát, hogy a II. részben is találkozhasson az olvasó olyan írásokkal, amelyek fellebbentik a fátylat a természet egy-egy titkáról. Kitűnő pedagógiai érzékkel kezeli a száraz tényeket, leleményesen ébresztgeti az olvasó érdeklődését, és épít be magvas gondolatokat figyelemfelkeltő történetekbe.

„Tihamér arra törekszik, hogy téves nézeteinket, meggyökeresedett előítéleteinket ne csak cáfolja, hanem gondolkodásmódunkat helyes mederbe terelje. Könyvének utolsó fejezetével, amelynek azt a címet adta: A kolostoroktól az egyetemekig, azt a szándékot jelzi, hogy sok fontos mondanivalója van még számunkra. Remélhetőleg megcáfolja majd azt a már beidegződött téves felfogást is, hogy az emberiség történetének legsötétebb korszaka a középkor volt, amiről már tudjuk, hogy nem igaz, csupán a bizonyító tények állnak még szűkösen a rendelkezésünkre” – mondta laudációjában Csicsay Alajos.
Lacza Tihamért tavaly a kötetben megjelent írásai okán a Tudományos Újságírók Klubja Hevesi Endre-díjjal jutalmazta.  (Nagy Erika)