Tábori képeslap

KIS PÉNTEK JÓZSEF

Augusztus 11-én a szakmai bemutatókkal véget ért Karván a Jókai napok idei színjátszó tábora. Tizenkilenc fiatal színjátszó és szakmai irányítóik töltöttek együtt tíz, kreatív alkotó munkával gazdagon kitöltött napot. Erről tanúskodtak a zárónap estéjén bemutatott emlékezetes produkciók is.

A Karvai Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium tantermeiben zajlottak a bemutatók. Mindkét terem kicsinek bizonyult a résztvevők szüleinek, barátainak és a színjátszás iránt érdeklődők számára. Különösen az első produkció helyszíne nézőtérnek szánt része volt igen szűkös. Solténszky Tibor dramaturg, a Jókai napok lassan két évtizede állandó szakmai vezetője és a bíráló bizottság elnöke és munkatársai vezetésével mutatta be az egyik csapat Erdős Virág, a fiatal költő, író és drámaíró Merénylet és 91% című színművéből készített, mozgásszínházi elemekkel is gazdagon megtűzdelt előadását, amely a Való-színű címet kapta. Szinte sokkoló volt az a fegyelem, szakmai odaadás, mérhetetlen alázat és pontosság, ami végig jelen volt a közel egyórás bemutató ideje alatt a játszók minden mozdulatában és megszólalásában.

Állíthatjuk, hogy ezek a fiatal színjátszók, akik között akadt olyan is, aki már főiskolai szinten tanulja a szakmát, s olyan is, aki először vett részt ilyen jellegű szakmai foglalkozáson, életre szóló „fegyelmi leckét” kaptak a színjátszás lényegéből. Abból, hogy igazán adni csak akkor lehet, ha a játszó maradéktalanul aláveti magát az előadásnak s az azt megelőző próbafolyamatnak. S ez bizony sokszor keserves zuhanás a kétségbeesésbe, máskor felemelően szárnyaló, mint a szabad lélegzet.

Az egyes szerepeket Csámpai Barbara, Farkas Melinda, Gyepes Bianka, György Ádám, Kalocsányi Gábor, Matusek Attila, Nágel Máté, Panyi Gergő, Solténszky Ráhel és Szurcsík Ádám formálták meg kiválóan. Közülük is kiemelkedett Gyepes Bianka érett, tudatos és nagyon pontos szerepformálása. Természetes „könnyedséggel” hitette el velünk a groteszk és abszurd elemekből építkező „nyúlasszony” szimbolikus figuráját.

A másik csapat Martin McDonagh ír szerző, Az Inishmore-i hadnagy című keserű, fekete humorban bővelkedő komédiájának jeleneteit fűzte fel, nagyszerű dramaturgiai érzékkel, egy ugyancsak közel hatvanperces előadássá kerekítve belőle. A Komáromi Jókai Színházban Macskabaj címen volt repertoáron néhány évvel ezelőtt. Természetesen nem túl szerencsés és nem is mindig etikus összehasonlítgatni a hivatásos és amatőr előadásokat, mert ez a szándék hasznos volta helyett a leggyakrabban konfliktusokat eredményez. Ha azonban abból indulunk ki, hogy a színházi produktum egyetlen mércéje a végtermék művészi hatásfoka, ha tetszik, akkor: a katarzis, akkor bízvást állíthatom, hogy Sereglei András műhelymunkának is bízvást beillő rendezése viszi el a pálmát. Pontosan annyit vállalt fel, amennyi a darabból és a benne oroszlánkörmüket próbálgató ifjú színjátszókból kibontható. Az eredmény pedig egy lenyűgöző előadás.

Mind a tíz szereplő teljes testi-szellemi jelenléttel adta oda magát az ihletett perceknek. Csicsó Tamás és Melecsky Kristóf voltak a játék fő aktőrei. Dékány Nikolett, Kárpáti Liza, Marton Mercédesz, Szekér Gergő és Fülöp Kristóf mellett számomra a legnagyobb meglepetés Levente Győző, aki nem tagja egyetlen színjátszó csoportnak sem, mégis, már második éve ott van a színjátszó táborban, és remekül érzi magát. Helytáll a legbonyolultabb feladat megvalósításában is. Nem akar színész lenni, de az biztos, hogy felnőtt élete során hasznára válik majd, amit itt elsajátított.