Szép cigányaim a Fotóhónapon

AJÁNLÓ

Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Schild Tamás Szép cigányaim című kiállításával gazdagítja a pozsonyi Fotóhónap rendezvénysorozatot.

A 22. Fotóhónap katalógusában Mányik Júlia a következőképpen ajánlja Schild Tamás fotográfiáit. „Ne képzeljünk magunk elé szociofotókat, a szegény sors ismérvei után kutatva. Nincs szó szociális igazságérzetünk felébresztéséről, sem a szolidaritásunkra apelláló politikai mozgósításról. A főszereplő a portré, az emberi arc, amelynek esztétikája felülír minden szokványos és sematikus elvárást. A portrék szép arcokat mutatnak, mert a modellek szépek akarnak rajta lenni. A szépség tudatos, külső vagy filozofikus, belső szépség. A fotográfus is a szépséget keresi – »az igazság szép« –, miközben azon túlmutató gondolatokat ébreszt. Milyen eszközei vannak? Sokat elárulnak a falak, a hullámpala kerítés, a szobabelső, mely a portrék hátteréül szolgál. A kellékek között ott van a pirosra festett vagy vakolatlan téglafal, a komód, a bevetetlen ágy, az ételmaradék, a plüssmaci, a falon lógó retikül. Rafinált eszköz a tükör is: néha mást mutat, mint amire számítunk. »Az emberi sors megnyilvánulásai« – mondja róluk a művész, aki leckét ad a fotográfia természetéről. Hitvallása szerint – Susan Sontag nyomán – a fényképezés révén egy másik ember halandóságába, sérülékenységébe, változásaiba kapcsolódik be az ember, felszeleteli és kimerevíti a pillanatot. Minden fénykép az idő lankadatlan múlásáról tesz tanúbizonyságot.”

Ha Schild Tamás Szép cigányaim című tárlatára készülve nem is kell magunk elé szociofotókat képzelnünk, a szegény sors ismérvei után kutatva, a szegénység kétségtelenül jelen van a képeken – fogalmaz Mányik Júlia, majd azzal folytatja: „Nem számít, hogy hol találkozunk vele, a nyugat-magyarországi cigánytelepen vagy az indiai Karnatakában. Lehet-e tudni, melyik kép hol készült? Talán igen, talán nem. A képek mégsem a szegénységről szólnak, hanem arról, ahogyan annak megélését a fotóművész láttatja. Hol a kamera felé kihívóan forduló tekintetben, hol a ráncos arc derűjében, hol az intim gesztusban.” S ha így nézzük végig a pozsonyi kiállítás anyagát, érzékelhetjük, hogy a képek nem a nyomorról szólnak, hanem a méltóságról, amellyel azt az emberek elviselik.

Schild Tamás mindig frappáns mottót választ kiállításaihoz. Ezúttal egy Weöres-idézetet: „Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik.” S a művész ezt érzékelteti a fotókkal.

A Szép cigányaim című kiállítást a Brämer-kúria galériájában november 3-án 15 órakor Hushegyi Gábor esztéta nyitja meg. (tébé)