Roger, Jupiter és a többiek

Ez a fesztivál mára Magyarország első számú turisztikai attrakciójává vált. Kétszer anynyian jönnek ide, mint a Forma-1-re. És a Szigetnek köszönhetően Budapest egyre menőbb célpont a fiatal és nyitott felnőtt turisták körében.

Csütörtökön például összefutottam egy ötvenes belga ismerősömmel. Rogert nem nehéz észrevenni a tömegben, mivel mindkét karját elborítják a karszalagok, sőt a bokájára is bőven jutott belőlük. Ez a legendás figura egész évben járja a fesztiválokat, körbebulizza Európát, közben szívesen fényképezkedik bárkivel. Természetesen a profi fotósok is szeretik, több magazin címlapján szerepelt már, és rajongói oldala van a Facebookon, ahol követni lehet, hol jár éppen. Mi több: Belgiumban negyedik éve saját fesztiválja van, a Rogerfest. Persze nem ő szervezi, csak a nevével adják el, és szakértőnek kérték fel, elvégre komoly rálátása van a szcénára.

Nem tudom, mit javasolna Roger az A38 sátor programszervezőinek, mivel ott este nyolctól éjfélig akkora a tömeg, hogy szerintem az emberek testi épsége is veszélyben van. Erre a programhelyszínre olyan fellépőket tuszkoltak be (pl. Tom Odell, Bonobo, Stromae, Klaxons), akik a Nagyszínpad elé is ezreket vonzanának, így az érdeklődők fele nem fér be. Két-háromszázan a sátorral szembeni placcon ülnek a fűben, és kivetítőn nézik a koncerteket, ami azért nem ugyanaz, mint bent lenni. A kiszorultak egy része a sátorszínpad kijáratainál toporog, hogy legalább valamennyit lásson a benti történésekből. És mivel elállják azt az utat, ahol a legnagyobb az átvonuló forgalom, állandó a tolakodás, nyomakodás.

Ha már az A38-nál tartunk, jegyezzük meg, hogy idén más okokból is nehéz a dolguk. Nem elég, hogy a London Grammar helyett a Clean Bandit ugrott be (hatalmas tömeg volt kíváncsi rájuk), de ha hiszik, ha nem, Michael Kiwanuka idén is eljátszotta ugyanazt, mint tavaly: az utolsó percben mondta le a koncertet, ismét egészségi okokra hivatkozva. Helyette már senkit nem tudtak leakasztani csütörtök délutánra, a rajongók csalódottak voltak, és szerintem az ifjú mester ezek után lesheti, hogy még egyszer meghívják a Szigetre.

Vannak viszont, akiket rendszeresen visszahívnak, talán már kicsit túl gyakran is, lásd Prodigy, SKA-P, Placebo, Leningrad. A Manic Street Preachers, a Madness, Lily Allen, az Anti Flag és a Korn másodszor lép fel a Szigeten, sőt, mintha a népes német kolónia kedvéért meghívott Die Fantastischen Viert is láttam volna már itt ugrálni és kiabálni. Az mindenesetre pozitívum, hogy idén végre nem a Die Arzte jött. Az eddigi legjobb nagyszínpados koncert számomra a Bastille fellépése volt, második helyezett az Imagine Dragons. Mindkét zenekar rendkívül ügyesen „alkalmazta színpadra” világsikert arató első albumát, amit el nem tudtam volna képzelni élőben egy hatalmas színpadon. De mindkét esetben nagyon is működött a dolog, sikerült szépen felhizlalni a hangzást, és korrekt show-t keríteni köréje.

A hétvége legcsábítóbb koncertjei pedig a következők, legalábbis a számomra: Bombay Bicycle Club, Triggerfinger, Outcast, Jagwar Ma, Darkside, Winston McAnuff and Fixi, Kobo Town. A két utóbbi a világzenei színpadon, a domb mellett. Ahol egyébként a megszokottnál kisebb a tömeg. Talán azért, mert idén nincs itt a Boban Markovic Orchestar. Felfedeztem viszont egy remek kongói formációt, nézzenek utánuk a neten, ha friss, izgalmas hangzású, sőt egyenesen forradalmasított afrikai zenét akarnak hallani. A nevük Jupiter and the Okwest International. Ez a Jupiter nevű fiatalember Berlinben cseperedett fel, ahol édesapja volt a kongói nagykövet. Hazatérve alapított egy zenekart, és első albumuk tavaly akkora durranás lett, hogy azonnal meghívták őket a Glastonbury fesztiválra. Ahol nyilván többen voltak a koncertjükön, mint most itt – de mit lehet tenni, ha velük párhuzamosan a nagyszínpadon Macklemore és Ryan Lewis bűvölte a tömeget?