Rendszerváltás előtt és után Észtországban és a lelkekben

Ez az ismeret határozza meg mindkét regényét, amelyek szinte az egész világon híressé tették. S amíg az első, a Sztálin tehenei sikerkönyv lett, a Tisztogatást egyenesen mesterműként emlegetik. Sok nyelvre lefordították, és számos irodalmi díjjal jutalmazták.

A Scolar Kiadó jelentette meg magyarul a két művet.

A Sztálin tehenei egy finn-észt család három generációjának életét meséli el. Az észt nagymama, Sofia tipikus vidéki asszony, aki nagyrészt a Szovjetunió hatalma alatt vívta életharcait. Legnagyobb győzelme, hogy a rendszer nyomása ellenére egyik lánya, Kateriina egy finn fiatalemberhez megy férjhez. Kateriina számára sok megpróbáltatást okoz a kivándorlás nyugatra, és az ottani beilleszkedés, hiszen Finnországban az észt nőket a prostituáltak közül is a legmocskosabbaknak tartják. Lánya, Anna már Finnországban születik, finnként neveli, és arra utasítja, hogy titkolja el észt gyökereit. Ám Anna különös érzelmekkel kötődik az észt világhoz, s ez a kettősség evészavarokat okoz nála. A három nő élete által képet kapunk a gazdag és szabad Finnország és a szegény, elnyomott Észtország közötti különbségekről, a későbbi rendszerváltásról, amely szabadságot hoz ugyan, de sem gazdagságot, sem könnyebb boldogulást nem eredményez.

A Tisztogatás még inkább a kommunizmus és a rendszerváltás történéseiről szól, s kimondottan az elnyomásra és az erőszakra fókuszál. A szövevényes cselekmény azzal indul, hogy a csendes magányban éldegélő idős észt asszony, Adeliide Truu egy eszméletét vesztett lányt talál a háza udvarán. Zara, az orosz lány üldözői elől menekül, akik prostitúcióra kényszerítik őt. A fiatal lánnyal való találkozás és az együtt töltött néhány nap Adeliidében feleleveníti a múltat: szerelmi csalódását, a háború keserveit, az azt követő tisztogatásokat – a mérhetetlen erőszakot, az árulásokat, amelyek egész életén nyomot hagytak. Az olvasó szembesül a nyers valósággal: az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget, csak a formájuk változott meg az idő folyamán.

„Úgy gondolom, az író feladatai közé tartozik, hogy a nemzet történelmének eseményeit feljegyezze. Gyerekkoromban lehetőségem nyílt közelről megismerni a szocializmus következményeit és a kolhozok valóságát, íróként nem tehetek mást, mint megpróbálom megőrizni azt a világot, amely mára már letűnt, de amelynek következményei napjainkra is hatással vannak” – vallja Sofi Oksanen.

A Tisztogatás nem könnyű olvasmány. Szerzője nyers valóságában tálalja az erőszak borzalmait. Nem ítélkezik, nem érzeleg, csak elmeséli a történéseket. Egy család történetén keresztül nemcsak Észtország, hanem az egész keleti blokk feldolgozatlan múltjával foglalkozik. Áldozatokat és árulókat, megalázottakat és megalkuvókat szólaltat meg. S rámutat: szinte nincs különbség az egykori megaláztatások és a mai zavaros világunkban dúló erőszak között.

Oksanen Tisztogatása tiltakozás a nők elleni erőszakkal szemben, ugyanakkor a kortól, országtól, kultúrától függetlenül alkalmazott általános erőszakkal szemben is. Az olvasóban pedig felmerül a kérdés: Hát sose lesz vége…?

Fiala Ilona