Punk-rock-folk minifeszt az olajos végeken

dd
Pozsony |

A kanadai Billy Talent zenekar arénákat tölt meg világszerte, de Pozsonyban bevállalt egy kétezres koncertet, elfogadva, hogy itt nem tartozik a mainstreambe. Persze csak tippelek, nem tudom, hányan leszünk jövő kedden, június 6-án, de ennél sokkal többen nem férünk a feltuningolt szerelőcsarnokba.

A Refinery Gallery ugyanis eredetileg a Slovnaft olajfinomító részeként funkcionáló csarnok volt, aztán jó ideig üresen állt, majd egy cég megvásárolta és átalakította kulturális célokra. Az akusztika teljesen rendben van (személyesen letesztelve, több alkalommal), a miliő pedig tagadhatatlanul indusztriális, ami nem minden zenei zsánernek kedvez, de ennek most pont igen.

A fura nevű Billy Talent jobb élőben, mint lemezen, talán nem véletlen, hogy 30 év alatt csupán 6 albumot adtak ki – a legújabbat tavaly. Főleg az enyhén „emós” hangú énekes, Ben Kowalewicz érdeme, hogy zenéjük inkább tűnik dallamos rocknak, mint punknak, de azért van némi közük az Offspring-, Weezer-féle egyhén rádióbarát stílhez is. A mi régiónkban úgy 15 éve népszerűek, Pozsonyban 2012-ben jártak, akkor tele volt az MMC klub.

De nem csak ezt a kanadai kommandót élvezheti, aki elbuszozik az olajos végekre. Igazi minifesztivál készül ott jövő kedden, négy fellépővel, akik közül hármat láttam már élőben, és simán vállalnék értük pénzvisszafizetési garanciát, ha megkérnének rá. Aki ismer, tudja, mennyire elgyengülök például Frank Turner láttán/hallatán. Ez a brit folk-punk dalszerző/előadó gazdag családból származik, ahogy az angolok mondják: arany kiskanállal a fenekében született. Vilmos herceg osztálytársa volt az etoni elit egyetemen, aztán – a szülők nagy csodálkozására – beállt egy hardcore punkzenekarba ugrálni és kiabálni. Azóta pedig azt csinálja, amihez kedve van, például megállás nélkül turnézik Sleeping Souls nevű együttesével, széttetováltatja magát (ejnye-bejnye!) és pompás lemezeket ad ki. 

A The Menzingers egész más közegből jön: egy pennsylvaniai porfészekből küzdötték fel magukat karcos, punkos sodrású számaikkal. 2006 óta hét albumot adtak ki, öröm nézni, ahogy zúznak a színpadon, szövegeik pedig a zsánerhez képest meglepően nívósak - ha ez fontos egyáltalán.

És még egy fellépő: a Sincere Engineer nevű kommandó, amely tulajdonképpen egytagú, mert a dalokat a szimpatikus chicagói frontlány, Deanna Belos írja, a háttérben sertepertélő fiúzenekar pedig szinte csak biodíszlet - már meg ne sértsem őket, de ez van...

Ez az egész forgatag, úgy, ahogy van, másnap déli szomszédainknál is megtekinthető, a magyar fővárosról elnevezett parkban, ahová ötször-hatszor annyian férnek be, mint a keddi helyszínre. Ezt azért jelzem ily bonyolultan, hogy a pozsonyi szervezőknek ne tűnjön fel más rendezvények reklámozása...

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?