Plebejus egzisztencializmus

„Néhány budapesti színháznak már »felkínáltam« a Caligulát, ám mindenütt túl komornak találták. Legnagyobb meglepetésemre Kassán azt állították, náluk éppen erre van igény.” Fecsó Yvett felvételeHogyan és kinek sikerült önt Kassára csalogatni?

A nyolcvanas években, amikor a miskolci színházat vezettem, gyakran megfordultam Kassán. Évente cseréltünk előadásokat az Állami Színházzal, sőt rendeztem is ott, méghozzá Örkény Tóték című darabját. Abban az előadásban a feleséget Darina Poldaufová játszotta, aki jelenleg a Thália Színház művészeti vezetője. Ő keresett fel, és kérdezte meg tőlem, hogy lenne-e kedvem megrendezni a Caligulát. Nem igazán ismertem a társulatot, de örömmel vállaltam a felkérést, mert régóta szívügyem ez a darab. Kaptam videókat, és meggyőződhettem arról, hogy a társulat alkalmas a mű előadására, vannak köztük robbanékony, energikus, tehetséges fiatalok.Először rendezi ezt a darabot?

Igen, és nagy örömmel, mert szerintem ez a huszadik század egyik legizgalmasabb színpadra szánt műve. Néhány budapesti színháznak már „felkínáltam”, ám mindenütt túl komornak találták, azt mondták, a közönség inkább a könnyed hangvételű darabokra vevő. Legnagyobb meglepetésemre Kassán azt állították, náluk éppen erre van igény. A mű befogadása igényes feladat, ugyanakkor az előadás nagyon szórakoztató, ezért is kíváncsi vagyok a nézők reakcióira.Camus elsősorban regényíróként és esszéistaként ismert, a drámáit kevesen olvassák. A Caligulát viszont szinte valamennyi kritikus kiemelkedő műnek tartja. Aki szereti a szerző regényeit, ezt is szeretni fogja?

Úgy vélem, a francia egzisztencializmus felosztható egy arisztokratikus és egy plebejus irányzatra. Camus ez utóbbihoz tartozik. Az ő egzisztencializmusa játékosabb, gyakorlatiasabb, emberközelibb, mint mondjuk a Sartre-féle vonal. Sokkal egyértelműbb, közérthetőbb az átlagember számára. A filozófiát, ezt a keserű orvosságot is cukormázzal vonja be, érthetővé teszi. A Caligula befogadásának nehézségeit az okozza, hogy minden mondatának van egy mögöttes jelentése is. Emellett persze fordulatos és lebilincselő mű, sőt, néha szinte már egy izgalmas krimire emlékeztet. Dosztojevszkij regényeihez hasonlítanám a darabot, ahol a bölcselkedés fordulatos cselekménybe ágyazódik. Ha úgy tetszik, ez egy példázat, dramatizált filozófia, a szerző más munkáinak illusztrációja. Egy színpadon előadott párbeszéd sokkal hatékonyabban közvetítheti a szerző gondolatait, mint a próza. Az üzenet a drámán keresztül jut el a legkönnyebben a közönséghez, ezért nevezhető Camus Caligulája az egyik leghatásosabb egzisztencialista műnek.Ennek kapcsán szinte magától megfogalmazódik a kérdés: római környezetben játszódik-e az ön Caligulája, illetve mennyire általános érvényű kérdéseket feszeget?

Semmi köze Rómához, mint ahogyan Camus-nek sem volt semmi köze a történelemhez. A darab bármikor játszódhat, ma is, holnap is, mert a fő kérdés örök érvényű: vajon egy ember felruházható-e akkora hatalommal, mellyel az istenek fölé helyezheti saját magát? Kiléphetünk-e a hétköznapiságból, megvalósíthatjuk-e a lehetetlent? A diktátor szót Camus soha nem használja. A szerző a művében nem egy politikai diktátor képét tárja elénk, hanem sokkal inkább egy általános emberi problémához közelít, tegyük hozzá, szinte matematikai pontossággal. Caligula útja a gonoszságon át vezet, megcélozza a lehetetlent, és felállít egy képletet a céljai elérésére.Ön szerint a közönség félni fog Caligulától, vagy azt a bizonyos logikai rendszert alapul véve azonosulni igyekszik vele?

Ez érdekes kérdés, sokan felvetették, hogy vajon lehet-e azonosulni ezzel az emberrel. Szerintem igen. Nem bánnám, ha egyfajta furcsa komédiásnak, bohócnak látná őt a néző. A bohóccal lehet azonosulni, nevetni rajta, szánni őt, azaz sokféle érzést kiválthat. Caligula jelszava a megvetés. Megveti és lenézi a környezetét, életekkel játszik, élvezettel packázik a világgal. Olyan zseniális ebben a komédiázásban, hogy néha már szeretetre méltó.Mi az, amit Caligula ki mer mondani helyettünk?

Például kimondja, hogy a jelenlegi adórendszer egyenlő az emberek teljes kizsákmányolásával, vagy azt, hogy minden kormány lop. Ez jól hangzik, nem? Ennek ellenére ez nem aktualizáló darab, nem is törekszünk valamiféle aktuálpolitikai töltet hangsúlyozására, inkább az általánosat szeretnénk megjeleníteni.Milyenek a benyomásai a Thália jelenlegi társulatáról?

A legfontosabb különbség az itteni és a magyarországi vidéki társulatok között az, hogy ez utóbbiak egyfajta védőburokban dolgoznak. Elképzelhetetlen, hogy a magyarországi színész ne tudná hetekre előre, mikor, hol és mit fog játszani. Kassán természetes dolog, hogy a próbafolyamat közepén bejelentik, hogy elmarad a másnapi próba, mert a társulatot meghívták valahova játszani. Mivel szükség van a pénzre, a színészek eleget tesznek a meghívásnak. Ez a helyzet egy érdekesebb, képlékenyebb színészi létet jelent, sokoldalúságot kíván. Ha egy színész nem érzi magát biztonságban, az művészileg hasznos is lehet számára. A kiszolgáltatott helyzet egyben lehetőség is, azaz kiaknázható. Itt egyszerűen tudni kell életben maradni. Egy magyarországi színésznek nincs szüksége erre a képességre...