Nem svihák, csak talpraesett

„Valaki mindig rám talál…”Oláh Csaba felvétele Boráros Attila alakja ugyanis nem szerepel a kötetben. A nemesi családból származó Vladislav Vančura, aki orvosi hivatása mellett verseket és forgatókönyveket is írt, János, a pék címmel pedig a cseh szocialista irodalom egyik kiemelkedő regényét alkotta meg, a Szökés Budára oldalain még csak említést sem tesz Boráros Attiláról. Ezt a figurát Miloslav Luther, a Vančura-regény alapján most készülő játék- és ötrészes tévéfilm rendezője írta bele a történetbe. A cseh-szlovák és magyar koprodukcióban születő alkotás ily módon olyan szereplővel gazdagodott, aki ugyan az író fantáziájában nem volt jelen, az általa megteremtett történetbe azonban pontosan beilleszkedik.

A Monarchia széthullását követő években, amikor már működnek az új határvonalak Európa szívében, egymásba szeret egy polgári családból származó prágai lány és egy tehetős szlovák gazda fia. Szerelmüket Budára „szöktetik”, hogy zavartalanul adhassák át magukat a nagy érzelmeknek. Kapcsolatuk azonban így sem marad viharmentes. És amíg ők egymás karjaiban keresik a boldogságot, addig Boráros Attila, a kassai szeszital-forgalmazó keresztül-kasul utazgat az országban anyagi boldogulását siettetve. Nem érdeklik sem az újonnan kijelölt határvonalak, sem a gazdasági-politikai változások. Az ő életét nem kavarhatja fel semmiféle társadalmi rendszer. Őt nem lehet falhoz szorítani, ő nem ismer lehetetlent. Boráros Attila a jég hátán is megél, és még a legveszélyesebb helyzetből is épen kerül ki.

Színésznek életművészt játszani a leghálásabb feladatok egyike.

Miloslav Luther nagyítóval kereste azt a színészt, aki az arcán hordozza a figura jellemét.

Hujber Ferenc, a vígszínházi Vízkereszt Sebastianja, rendezői telitalálat. Eszményi Boráros Attila. Minden gesztusával hozzátesz valamit a szerephez. Játékával cseh partnereit is remek helyzetbe hozza. Nyelvérzéke kitűnő. Szövegének cseh és szlovák részeit szivacsként szívja magába. Vladimír Hollóš kamerája a legapróbb rezzenéseit sem hagyja veszni. Érzékeny alakítása a film egyik nagy nyeresége lesz.

Leleményes, csavaros eszű férfit játszik, akit az isten is üzletembernek teremtett.

Ismerős életfilozófiája van Boráros Attilának – vélekedik Hujber Ferenc. – Rájött, hogyan és mivel lehet sok pénzt keresni, tudja, kik azok az emberek, akik igazán fontosak számára, a többiekre pedig egyáltalán nem figyel. Eldöntötte, hogy jól fog élni, és meg is tesz mindent, hogy a lehető legrövidebb úton haladjon a célja felé. Én vagyok a fontos, mondja, és én pontosan tudom, mit várok az élettől.

Külföldi produkcióba próbafelvétel nélkül bekerülni szinte lehetetlen.

Én még nem is hallottam ilyet.

Miloslav Luthert már a fotóival megnyerte. Olyan képeket látott önről, amelyek egytől egyig „beszéltek”.

Nyugodtan mondhatom, mert ezerszer átgondoltam már: a Szökés Budára és a Luther úrral való találkozás teljesen megváltoztatta az életemet. Minden eddigi munkámat átértékeltem, és arra jöttem rá, hogy még sosem éreztem magam olyan biztos kezekben, mint ebben a filmben. Ha létezik tökéletes biztonság, akkor én most ezt élvezem. Rendező és operatőr úgy figyel rám, hogy elképesztő erőt sugároznak felém. Minden instrukció mögött végtelen bizalmat és szeretetet olvasok ki a szemükből. Prágában és Brünnben dolgoztam a stábbal. Minden egyes alkalommal éjszaka, előadás után, a Vígszínházból vittek a forgatás helyszínére, de a kamera előtt soha, egyetlenegyszer sem éreztem fáradtnak magam, mert a sminkestől az első asszisztensig, a kellékestől a fodrászig mindenkitől plusz energiát kaptam. S ami ugyancsak érdekes: ha magyar filmben játszom ilyen vagy ehhez hasonló szerepet, tuti, hogy elveszítem a barátaim háromnegyedét. Azt fogják ugyanis hinni, hogy valóban megváltoztam. Hogy a figura hatása alatt ilyenné váltam. De én csak arra az időre váltok jellemet, amíg tart a forgatás. Tehát nem örökre. Amint befejeztük a filmet, feleresztek, új frizurát csináltatok, veszek egy-két új trikót, nadrágot, és pár nap alatt minden visszaáll a régi kerékvágásba. A Közel a szerelemhez után sajnos egy évembe telt a visszazökkenés, annyira rám telepedett a figura. Álarccal közlekedni persze sokkal könnyebb. Ezt már megtanultam. Már el is tudom érni, hogy szeressenek. Ha kell, kedves és varázslatos vagyok, de vannak pillanatok, amikor képes vagyok iszonyú ellenszenves lenni.

Mire jó ez?

Tanulok a reagálásokból. A szakmában persze csak egyféle ember lehetsz, mert mindenki lát. Ott megpróbálok a lehető legsemlegesebben viselkedni, és csak azoknak mutatom meg az igazi arcomat, akik valóban közel állnak hozzám. Borzasztóan nehéz szakma a miénk. Itt egyetlen pillanat alatt a padlóra kerülhetsz, és ha nem vagy elég erős, sosem állsz fel. Ehhez elég egy rossz kritika, egy gyilkos megjegyzés, és már el is húzták a kést a torkod előtt.

Színpadi szerepeivel is ilyen erős szimbiózisban él?

Előadás közben igen, de ahogy lemegy a függöny, vége. A színházi szerepet otthagyom a színpadon. A próbák során olyan vagyok, amilyennek lennem kell, de a bemutató után már csak esténként veszem magamra a figura jellemét. A filmszerepet azonban még a forgatás után is érzékelem magamon.

Szabad napjaiba hogyan ékeli be a játékot?

Úgy, hogy folyamatosan provokálom az embereket.

Milyen módszerrel?

Az előbb mondtam. Különböző dolgokat csinálok, és figyelem a reakciókat. A legváratlanabb helyzetekben a legvadabb ötletekkel állok elő.

Produkál?

Nem. Provokálok. Kinél, hogy. De nem kell rosszra gondolni. Provokáció az is, ha valamilyen ingert akarok kiváltani. Addig nem hagyom abba, amíg meg nem kapom.

Fordított helyzetben hogyan reagál?

Ha engem provokálnak? Belemegyek. Vagy úgy teszek, mintha nem tudnék róla, s egy váratlan pillanatban én is előállok valamivel. De ártani nem akarok senkinek. Én nem vagyok, soha nem voltam, és remélem, nem is leszek soha bajkeverő.

ĺgy legalább nyugodt az élete.

Azt azért nem állítom. Nem is szeretném, ha olyan nyugodt volna. Mi hajtana, mi vinne előre? Inkább azt mondom? Jól élem az életemet. Szerintem ezért kaptam szerepet Miloslav Luthertől is. Valaki mindig rám talál. Egyszer csak jön, ad valamit, vagy a segítségemre lesz. Nem tudom, hogy van ez, de jó, hogy így van. Nekem csak az a dolgom, hogy figyeljek a következményekre.