Kultúra

Nem csak egy tánc volt

A túlvilágról üzenve életről és halálról szól Leonard Cohen, a három éve elhunyt kanadai ikon napokban megjelent posztumusz albuma, a Thanks for the Dance. A koromfekete borítóval ellátott, tizenötödik stúdiókorongot a költődalszerző fia, a zenész-producer Adam Cohen adta közre. Lebilincselő és megrázó rövid utazás ez, egy sokat tapasztalt öreg baritonjával kísérve.
Navarrai Mészáros Márton

2019. december 2. 17:30

Nem csak egy tánc volt
Forrás: Columbia

„Egy jó tánc volt. Írtam egy dalt Anjani Thomasszal Thanks for the Dance (Köszönöm a táncot) címmel, és így szól: Köszönöm a táncot, pokoli volt, klassz volt, mulatság volt / Köszönöm az összes táncot, egy-kéthá, egy-két-há-egy.“ Ezt Leonard Cohen 2006. február 7-én Shelagh Rogers rádiós újságíróval a Sounds Like Canada című rádióműsorban osztotta meg. Az „angyali“ Anjani három hónappal később megjelent Blue Alert című dzsesszalbumán a legvégső darabként hallható is a szóban forgó dal, de azt a néhai trubadúr barátnője, egykori vokalistája énekli. Arra, hogy halljuk Cohentől, ez ideig kellett várnunk.

Korunk egyik legjelentősebb dalnoka tíz és fél évvel az említett interjú után, nyolcvankét évesen hunyt el. You Want It Darker címmel jelent meg utolsó, életében befejezett albuma, amely három héten át a kanadai albumtoplista élén szobrozott, s végül az év végéig százhatezer példányban értékesítették az északamerikai országban. A kultikus előadó ezt már nem élte meg – azt, hogy világszerte 1,1 millió példányt vásároltak a búcsúalbumból, valamint azt, hogy a korong címét adó szerzemény a legjobb rockdalnak járó Grammydíjban részesült, szintén nem. A kirobbanó erejű fogadtatás után nem volt kérdés Adam Cohen, az előadó gyermeke számára, hogy megjelenteti a művész kiadatlan felvételeit, amelyeket a You Want It Darker rögzítése során, 2015-16-ban énekelt fel. A fiatal zenész-dalszerző, aki producerként működött közre mindkét albumon, egy, az édesapja egykori házához közeli garázsban maga fejezte be az utómunkát.

Az érzékelhetően gondosan összeállított posztumusz válogatás, a Thanks for the Dance számadással mutatkozik be.

„Minduntalan állhatatosan dolgoztam,
soha nem neveztem művészetnek.
Összerakosgattam a vackaimat,
Krisztussal találkozva,
Marxot olvasva.”

Ez, a Happens to the Heart című nyitódarab szövege nagyban tükrözi azt, amiről Cohen számtalan interjúban beszélt, hogy igazából nem tartotta magát sem költőnek, sem énekesnek. (Tegyük hozzá az észrevételt, hogy interjúiban felváltva mutatta magát szerénynek és narcisztikusnak.) A kurta utazás, amelynek során az előadó egyfajta hallgatag bölcsként mellénk szegődik, letaglózó. Fájdalmasan kegyetlen, mégis olyan szép, mint az élet. Nem lehet nem szeretni, nem lehet nem rá figyelni. Az idős Cohen hangja mély és érces – olyan, mintha itt, élete alkonyán egyben a Take This Waltz és a Dance Me to the End of Love című, jóval korábbi klasszikusaiban megfogalmazott állításokra reagálna, kérdésekre felelne. Az, hogy tulajdonképpen nem énekel, hanem egészen finoman beszél, mágikus atmoszférát teremtve nyitja meg az utat a többi szerzemény előtt.

A mindössze kilenc dalt tartalmazó, alig félórás albumon (ez a legnagyobb hiányosság) jobbára tematikailag azonos munkák szerepelnek. A Moving On kimért, szabatos és leginkább szomorú vallomás életrőlhalálról, a költemény létösszegző jelentőségét Javier Mas akusztikus gitárja és Avi Avital mandolinja erősíti meg. Ugyancsak pengetősök teszik rendkívül emlékezetessé a The Night of Santiago című erotikus dalt: soha nem hallott visszafogott flamencoütemek kísérik Cohen robusztus, az utolsó éveiben legmélyebb regiszterben egy-két hangot vesztett baritonját. A hihetetlen könnyedség mögött ott rejlik valami elementáris lüktetés, valami egészen lenyűgöző virgoncság, ami az utolsó lemezen csupán alig-alig kitapintható.

A jelentős spirituális utat bejárt „valláskereső“ a The Hills című egyszerre himnikus és cinikus hangvételű darabbal azt az időszakot juttatja eszünkbe,mikor1994-tőltöbbmintöt évig a kaliforniai Mount Baldyn álló zen kolostorban, buddhista szerzetesek között élt. A Thanks for the Dance című szerzemény, amelyben Cohen Jennifer Warnes és Leslie Feist mámorító hangjába kapaszkodhat, ténylegesen nem zárja le az albumot, mégis úgy érezzük, ez a végső búcsú: kábítószerektől, szeretkezéstől, tánctól, bortól, rocktól, nyelvtől. Vagyis mindattól, amit ez a különleges óriás egy életen keresztül szeretett. Tizenötödik stúdiólemezét nevezhetjük ezért leheletfinoman eljárt titkos táncnak, túlvilágról érkezett üzenetnek, padláson talált szerelmeslevél-kötegnek.


Leonard Cohen: Thanks for the Dance, Columbia, 2019.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Életet menthetnek a láthatósági elemek!

Nincs esély fehér karácsonyra

79 éves nénit löktek le az egyik pozsonyi lakóház lépcsőiről

Nem adott elsőbbséget, a patakban végezte

402 euró bírságot szabtak ki egy gyorshajtóra a Galántai járásban

Mindennél fontosabb a cukorbetegség megfelelő kezelése

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.