MOZIJEGY: Öldöklés az avaron

Nem akarom elkiabálni, de mintha kezdene megdőlni az a tétel, hogy manapság nem készülnek jó magyar filmek. Persze, ehhez érdemes hozzátenni, hogy az idő mindent megszépít, úgy beszülünk, mintha olyan csodás lett volna az az időszak, amikor a Valami Amerika-féle filmek lepték el a mozikat. Ami engem illet, inkább egy Víkend, mint ezer Valami Amerika. Úgy tűnik, van igény a magyar filmre, bár a Víkend esetében megfontolandó, miért is nevezzük magyarnak, ha a szereplőkön és a nyelven kívül semmi sem magyar benne. Német autókkal kocsikáznak, kínai tollakat használnak, és a néző előbb-utóbb kénytelen rájönni, hogy Mátyássy Áron elég ügyesen elsajátította a nyugati filmek nyelvét. Mindenki fess, csak az a furcsa, hogy egy átdrogozott éjszaka után Gryllus Dorka sminkje továbbra is tökéletes. Hollywoodi mintára készült film, hollywoodi hibákkal. Az alapötlet sem különösebben eredeti, de innen szép nyerni, és a Víkendnek részben sikerül is. Három gazdag budapesti utazik illegális vadászatra Erdélybe, ahol történik egy baleset, embert lőnek őz helyett. Nyilván senki sem akar börtönbe menni, így elkezdődik a ötletelés, mi is legyen. Közben felszínre kerülnek a múlt titkai, kiderül, nagyjából mindenki megcsalt mindenkit, és senki sem ártatlan. Nagy előny, hogy az ember már viszonylag korán elkezdi utálni a szereplőket: ők azok a prosztó gazdagok, akik a budai villájuk után is elfelejtik befizetni az adót. Most meg idejönnek, azt hiszik, övék ez a világ is, és csak hullákat hagynak maguk után. Az erdélyiek azt mondják nekik, csak a bajt hozzák, és az egész nagyon hiteles. Ahogy az is, amikor a helyi asszony megkérdezi a vendéget, mit csináljon a friss húslevessel. Öntse ki a vécébe, válaszolja. Így élnek, így élünk. Amúgy nem is ezeken van a hangsúly, de mégis a kis pillanatok maradnak meg, ahogy megyünk, és bevesszük az ismeretlent, a csodálatos erdőből kevésbé csodálatos vérmezőt csinálunk. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem ezzel fogják eladni a filmet, thrillerről van szó, és elsősorban ijesztgetni kell. Viszont ezt is tudja Mátyássy Áron, attól eltekintve, hogy nem jött rá, teljesen felesleges az eget mutogatni másodperceken keresztül, attól nem lesz ijesztőbb a következő jelenet. Ijesztő az már önmagában is. A világnak bármelyik pontján elmenne az a képsor, amelyben a lovon ülő vadász üldözi a fiút, aki meglátta a hullát. Ráadásul képes meglepni a film, van benne fordulat, soha nem tudni, ki áll az események mögött. Bár úgy tűnik, a végére sikerült annyira összekutyulni mindent, hogy maga a forgatókönyvíró sem tudta, hol kössön ki. Hiba, de nem eget rengető, és majd megtanulják, legközelebb miként küszöböljék ki. Ahogy azt is jó lenne megtanulni, hogy egy thrillerbe nem feltétlenül kell egy erős ember, aki pisztolyt hord, és olyan ügyes, hogy egyetlen ütéssel kiüt öt fickót. Nem kell, ha valójában nincs szerepe – Árpa Attila márpedig csak elvan a vásznon. Az viszont pontosan érthető, Gryllus Dorka miért van: készséggel elhiszem róla, hogy igazi hideg számító, majd ugyanígy elhiszem, hogy tényleg csalódott. Lengyel Tamás meg lazán profi, nagyjából úgy játszik, mintha egy hollywoodi filmben volna, és éppen arra készülne, hogy ő legyen a következő akciósztár. Aztán jön az utolsó öt perc, amire nincs jobb szó: borzalom. De annyira azért nem, hogy elfeledtesse: végül is egy jó filmet láttunk. Víkend. Magyar thriller, 100 perc, 2015. Rendezte: Mátyássy Áron. Szereplők: Lengyel Tamás,Simon Kornél, Gryllus Dorka, Árpa Attila. Gera Márton