Mostantól étel, ital, álom…

Az ember életéhez tartozó különféle (munka)eszközök, valamint az általa megteremtett hagyományok évszázadokon keresztül formálták, alakították ki a népi kultúra jellemző vonásait. A Szlovákiában élő magyarok nagy többségének életmódja szervesen kapcsolódik a vidékhez. A népi kultúrájukat bemutató, a Brämer-kúriában látogatható kiállítás a gazdálkodási módok, a háziipar, a lakáskultúra, a házi munkák, az öltözködés, a népművészet és a szokásvilág eszköztárának jellegzetes tárgyi és szellemi emlékeiből válogat a 19. század közepétől napjainkig. 
A felsorolt témákat karakterisztikus, tipikus múzeumi tárgyak jelenítik meg. Gyakorlati alkalmazásuk, használatuk pontosabb megismerését segítik Arany Adalbert László és Lipcsey Gyula 1940-es és 1950-es években készült fotói, amelyek az egyes tárgyi emlékekből kialakított térszekciókat egészítik ki. Erősen érzékletes módon, ugyanis a szociofotók, portrék stb. a bemutatott népi tárgykultúra korban létezéséről, a korabeli életminőségről is pontosítják a szemlélő elképzelését.
„A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma 2003. májusában nyitotta meg első állandó kiállításait a Brämer-kúriában. Akkor a néprajzi kiállítás csaknem egésze múzeumi kölcsönzésekből állt össze, és most, közel 16 évvel később egy új állandó kiállítás megnyitóján találkozhatunk, amikor az Étel, ital, álom… – Mindennapok és ünnepek a nép életéből című tárlaton prezentált múzeumi tárgyak zöme már a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma etnográfiai gyűjteményének féltve őrzött kincse” – mondta a megnyitón Rigó Konrád, a Kulturális Minisztérium államtitkára. 
Hozzátette, a múzeumi tevékenység egyik fontos feladata kiemelkedő jelentőségű és értékű tárgyak keresése, majd gyűjteménybe vétele, kutatása, restaurálása, végül bemutatása, hogy kanonizálódjon egy nemzeti közösség múltja és kultúrája mind a szlovákiai magyarok és a többségi nemzet, mind a külföldi látogatók előtt. 
Az új állandó kiállítás komoly szellemi alkotás, az adott korszak és alkotóinak tükre – mondta az államtitkár. Kifejtette, bármennyire a régmúlthoz kötődik is a múzeum fogalma, szakmai és kulturális létkérdés, hogy új szemmel, új szempontokból nézzük az ismert tárgyakat, amelyek kommunikálni képesek a látogatók igen változatos csoportjaival.
Erre – miként ennek az írásnak a kiállítást leíró bevezető sorai is tükrözik – remek lehetőséget kínál ez az új elrendezésben prezentált néprajzi anyag. Az eredeti forrás újszerű láttatásban éled meg a tárlaton. Danter Izabella úgy fogalmaz, hogy a népi kultúra sokszínűsége az eredeti forrásban rejlik. Visszatükrözi a magyarok táji-történeti tagolódását, amit – tegyük hozzá – természetesen a kiállítás szerkezete is figyelembe vesz. Az ember életét a bölcsőtől a sírig követve egymásra épülő és egymást kiegészítő szegmensekkel nyújt plasztikus képet a hagyományos paraszti társadalomról. Bemutatja egyebek mellett a pásztorkodást és az állattartást, a földművelés és a terménybetakarítás tárgyi emlékeit, a háziipar témakörét, a kézművességen és a bányászaton alapuló megélhetési formákat. Kiemelt helyet kap az anyagban a családi élettér központja, a lakóház a berendezési tárgyaival (bútorok, lakástextíliák), emellett jelen vannak a mindennapokat átszövő hitélet, a naptári év ünnepeihez, valamint a párválasztáshoz és a házasságkötéshez fűződő szokások és szertartások ránk maradt emlékei, nem utolsósorban a népviselet néhány különleges és szép darabja.