Mint egy átkos, családi stafétafutás

Most, amikor a trianoni évforduló kapcsán is annyi szó esik a családokban nemzedékeken keresztül öröklődő fájdalmakról, az is felmerült bennem, hátha megtudok valamit arról, miért van ez így. Azt tudtam meg, amit mindannyian sejtünk, csak kevesen tudjuk alkalmazni: hogy a kibeszéletlen, eltitkolt, tabuizált múlt mindig sérüléseket okoz. Az ember akarva-akaratlanul magában hordozza őse tapasztalatait, félelmeit, viselkedési mintáit, és ha nem tudja, mi miért van, továbbadja ezeket a gyerekeinek is. Olyan ez, mint egy átkos, családi stafétafutás, amelyből csak akkor léphetünk ki, ha van bátorságunk így dönteni, és ha megismerjük, ki miért futott – olykor szükségből, olykor akarata ellenére is – lélekszakadtáig.

A felismeréstől az önismeretig

Orvos-Tóth Noémi ígérete szerint egy transzgenerációs, azaz nemzedékeken átívelő önismereti úton vezeti végig olvasóit, hogy a saját életükben felismerhessék a negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat. Teszi ezt nagyon olvasmányosan, könnyed derűvel, érthető tudományossággal. Úgy ír sorsanalízisról, narratív pszichológiáról, emlékbetörésekről, intergenerációs identitásról vagy poszttraumásstressz-zavarokról, hogy egy kicsit sem kell feszélyezve éreznie magát annak, aki számára ezek ismeretlen fogalmak. Hiszen épp most olvas róluk, és a szövegkörnyezetben minden túlmagyarázás nélkül is érthetővé válnak.

Így vezet végig a szerző fejezetről fejezetre a nem kívánt gyerekek, a halott testvér helyett született gyerekek, az elvárások rabságában élő funkciógyerekek vagy a várt fiú helyett lányként (és fordítva) világrajött gyerekek drámájától kezdve a családban maradó, takargatott traumákon és titkokon át az ezek által torzuló valóságig, hogy a végén felismerhessük: családi örökségünket megváltoztatni ugyan nem tudjuk, de ha elfogadjuk és feldolgozzuk, sokat tehetünk azért, hogy a sors ne ismételje önmagát.

Meséld el, hogyan szerettek

Az Örökölt sors nem életvezetési tanácsadó, azt sem akarja elhitetni velünk, hogy a múltba tekintve minden jövőbeni problémánkat megoldjuk. Csak mesél arról, mennyire meghatározza az életünket, a gondolatainkat, az önbizalmunkat az, hogy milyen családba születtünk, mennyi kimondatlan feszültség, takargatott titok között nőttünk fel. A könyv nagy erénye a sok hiteles, valódi történet, amelyet a szerző nem sikerhajhászás céljából, hanem a jobb megértés kedvéért mesél el, mindig nagy tapintattal. Sokan magukra ismerhetnek bennük, és miután leteszik a könyvet, talán először merik feltenni a kérdést szüleiknek, nagyszüleiknek, hogy is volt, mi is történt akkor, amikor kitelepítették őket, meghalt a gyerekük, öngyilkos lett a testvérük…?

Bármennyire furcsa, Orvos-Tóth Noémit olvasva mégis logikusnak és egyértelműnek tűnik, hogy a mi párkapcsolati kudarcaink, szorongásaink, önértékelési zavaraink mögött elődeink fájdalmas tapasztalatai keresendők. „Meséld el, hogyan szerettek és én megmondom, hogyan szeretsz” – fogalmaz egy helyen a szerző, és ebben minden benne van, amiért érdemes kézbe venni a könyvet. Egyetlen kérdésre nem ad választ – talán mert nem is lehet: hol keresse örökölt sorsát az, akit örökbe fogadtak, és vér szerinti családjáról semmit sem tud?

A szerző a Vasárnap munkatársa

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai. Kulcslyuk Kiadó, 2018, 290 oldal