Mindenféle rekordok

Első intézkedésként megszüntettek egy pusztán üzleti érdekből bevezetett korlátozást: bármennyi víz és üdítő bevihető, nem csupán 2,5 liter személyenként. A frekventált pontokon egész nap zacskós vizet osztanak, és önkéntesek is járják a terepet, akik nemcsak megitatják a fesztiválozókat, hanem felébresztik és árnyékba küldik azokat, akik elaludtak a tűző napon. A nagyszínpad előtt két komoly teljesítményű vízpermet-ágyú működik a fesztivál kezdete óta, és a K-hídon átmenőkre is vízpermet hull a magasból, ezért mire a bejárathoz érnek, kellemesen felfrissülhetnek.

Odabent ennek ellenére por és forróság fogadja a látogatót. Sokan kendővel vagy szájmaszkkal védik magukat, vizes törölközőt tesznek a nyakukba, de mindenféle spriccelő szerkezetet is lépten-nyomon látni, a szobanövényeknél és vasalásnál jól bevált flakonostól kezdve a vízipisztolyokon át egészen a legújabb fejlesztésű, vállról indítható rakétákig. Főleg a fiúk tartják lovagi kötelességüknek, hogy lefröcsköljék a szembe jövő tikkadt lányokat, – ez az ismerkedés bevett módszere lett a Szigeten, és tényleg kellemesebb, mint a füttyögés. Nagy sikert aratott a szponzor kólacég szokatlan akciója is: a Mikulással lehet fényképezkedni egy szánban ülve, miközben egy mosolygós „ördögfióka” ágyúból hűs habot fúj az emberre. Sokan inkább ezért állnak be a sorba, nem a fotó kedvéért. A Sziget Beach népszerűbb, mint valaha, idén már nyugágyakat is kitettek a strandélmény fokozása érdekében a fesztiválhelyszín legtávolabbi csücskében, ahol olyan alacsony a Duna vízszintje, hogy pancsolni lehet benne – persze csak az e célra elkerítet szakaszon. Úgy tudjuk, a VIP-kempingben medence is van, de ezt persze csak az ott lakók vehetik igénybe.

A melegrekord mellett a látogatórekord témája is gyakran felmerül a szervezőkkel folytatott beszélgetések során. Nos, ez a szombati napon egészen biztosan nem dőlt meg, ha csak nem negatív értelemben. Túlzott merészségnek bizonyult fő attrakcióként felléptetni a The Nationalt, főleg a teljesen más stílust képviselő Macklemore után. Ez az egyébként kiváló amerikai zenekar már 2011-ben is elvérzett a nagyszínpadon, amit azzal magyaráztak a programszervezők, hogy rossz időpontban lépett fel. Nos, egyszerűen csak arról van szó, hogy az általuk művelt art-rock nem való erre a fesztiválra – legfeljebb az A38 sátorba, ahol a The National zenéje nem illant volna el a térben, a (nagyjából ötezres) közönség pedig simán elfért volna. Ráadásul énekesük egyáltalán nem az a rocksztár-típus, hiába tett erre néhány kényszeredett kísérletet szombat este. (Van, akinek jól áll a kifutó és a rajongókkal való pacsizás, másnak egyáltalán nem, és a visszafogott habitusú Matt Berninger ez utóbbiak közé sorolható.)

Ha már a rekordoknál tartunk: a szigorú üzleti titoknak számító „gázsirekordot” maguk a szervezők hozták szóba korábban. Elmondták, hogy a kedden játszó Foo Fighters akkora összeget kap, amekkorát 2016-ban a nagyszínpad teljes fellépőgárdája. Dave Grohlék ezzel megelőzik a Sziget eddigi csúcstartóját, akinek nevét szintén nem árulták el, de sejteni lehet, hogy Prince-ről van szó. A fesztivál tulajdonosi struktúrájának változása, az amerikai befektető cég megjelenése azt eredményezte, hogy tavaly óta sokkal többet költhetnek headlinerekre, amivel versenyképessé váltak Európában, azaz a ritkábban koncertező világsztárok is nagy eséllyel választhatják a Szigetet – nem csupán a szép fekvése miatt.

Kár, hogy olyanokra is pazaroltak pénzt, mint Martin Garrix, a fiatal holland sztár DJ, akit már másodszor hívtak meg a nagyszínpadra, pedig először sem kellett volna. A lakossági EDM headliner-pozícióba emelése ugyanis eléggé tekintélyromboló – legalábbis szakmai szemmel nézve. Ilyenkor mellékes, hogy a közönségnek tetszett a „koncert”, hogy lelkesen hadonásztak az e célra szétosztott fényrudakkal. Zeneileg ugyanis az volt az egyetlen említésre méltó esemény (ha nagyon akarjuk), hogy a másnap ugyanitt koncertező Macklemore meglepetésvendégként felbukkant a színpadon egy dal erejéig.

Végezetül jöjjön néhány tipp az utolsó két napra. Talán még nem késő felhívni a figyelmet a hétfőn 16 órától, azaz elég kegyetlen időpontban fellépő Big Thief koncertjére. Ez az amerikai zenekar a kritikusok kedvence, már az előző, 2017-es Capacity című albumukat is egekbe magasztalták, de az idei még nagyobb sikert aratott sajtóberkekben. Zenéjük bensőséges, álomszerű, hipnotikus, folkos indie. Mi semmiképp sem a nagyszínpadra tettük volna őket (lásd a The National esetét), de lehet, hogy mégis így járunk jobban, mert az A38 sátor hangosítását idén sem sikerült belőni.

Kedden 18.30-tól, jóval a Foo Fighters előtt, azaz abszolút „útba ejthető időpontban” játszik a bristoli Idles, a zenekar, amely mostanában folyamatosan söpri befelé a szakmai elismeréseket, ami punk-rock bandával ritkán fordul elő. Ennek részben talán az is az oka, hogy a briteknek soha nem volt még ekkora szükségük egy elszánt és dühös zenekarra, amely elküldi a teljes idióta politikai elitjüket a francba. A YouTube videókat elnézve ez az öttagú kommandó élőben különösen elemében van, iszonyatos energiával szedik darabokra a világot maguk körül, úgyhogy aki tombolni akar, ott a helye az A38 sátorban.