Milk: meleg, de nem tej – nyer?

Gus van Sant friss opusa, a Milk címszereplőjeként ugyanis Sean Penn, aki már a 21 grammal, a Játsz/mával és a Ments meg, Uram!-mal is a tenyeréből etette a közönséget, ezúttal is akkorát alakít a vásznon, hogy drámai kategóriában, mint legjobb színész, Oscar-jelölést kapott a múlt héten. Játékával így aztán világra szóló emlékművet állít annak az első, homoszexualitását nyíltan vállaló San Franciscó-i politikusnak, aki alapjaiban változtatta meg az emberi jogokért folytatott harc természetét, s ennek tükrében egész Amerika hősévé válhatott.

Oscar-díja egyelőre sem Penn-nek, sem a rendezőjének, Gus van Santnek nincs. Pedig mindketten megérdemelnék már. Pennt a Ments meg, Uram!-ért díjazhatták volna, van Santet pedig a Good Will Huntingért. Az 57. évében járó portlandi független filmes (mellesleg ír, fest, zenét szerez és fényképez) már az első rendezésével (Mala Noche), a mindössze 20 ezer dollárból forgatott hétköznapi (meleg) történettel elnyerte a Los Angeles Times által alapított Az év legjobb független filmje kitüntetést. A férfiprostitúcióról szóló Otthonom, Idaho Torontóban lett FIPRESCI-díjas, Velencében pedig az egyik főszereplő, River Phoenix által nyert. A Majd megdöglik érte Arany Glóbuszt hozott Gus van Sant műhelyébe, a columbine-i középiskola fekete napját feldolgozó Elefántért pedig a zsűri különdíját kapta Cannes-ban.

A játékfilmek mellett videoklipeket is készít. David Bowie, Tracy Chapman, Elton John egy-egy dalához ő komponált sajátos képi világot.

A melegjogi aktivista, Harvey Milk élete több rendezőtársát is foglalkoztatta. Főleg azok után, hogy a Brokeback Mountain (Túl a barátságon) két birkapásztorának ropogós szerelmi története még az Amerikai Filmakadémia idős ítészeit is lenyűgözte. Először Bryan Singer, a Közönséges bűnözők alkotója csapott le a témára, de fente rá a fogát Oliver Stone is. A producerek azonban nem álltak ki mellettük. Valahogy attól tartottak (okkal?, ok nélkül?), hogy egyikük sem úgy viszonyul Milk alakjához, ahogy azt a széles tömegek, s főleg az érintettek elvárnák tőlük. Jelentkezett Brian Gibson és Craig Lucas is, ám a forgatókönyv végül mégis Gus van Sant kezébe került. S ahogy az mára kiderült: a legjobb kezekbe. Ő ugyanis érti és érzi a témát, elvégre „elkötelezett híve”.

De ki ez a Harvey Milk, akiből mára mozihős lett? Melegjogi aktivista? Harcos? Politikus? Barát? Szerető? Példakép? 1977-ben beválasztották San Francisco városának felügyelői testületébe. Ilyen magas közhivatali tisztséget előtte még senki nem kapott Amerikában – a másságukat nyíltan vállalók táborából. Nagy időt azonban nem kapott a sorstól, hogy bátor kiállásával megváltoztathassa mások életét. 1978-ban politikai ellenlábasa, egy bizonyos Dan White meggyilkolta. Gus van Sant filmje Milk életének utolsó nyolc évét dolgozza fel. Azt az időszakot, amikor szerelmével Scott Smith-szel üzletet nyitnak San Franciscóban, és szószólója lesz az előítéletekkel küzdő melegeknek. Nemcsak „sorstársa”, szeretett városa is mellé áll a harcban, s még a heteroszexuálisok rokonszenvét is elnyeri. Magánéletét azonban egyre jobban megviseli elszánt küzdelme, hogy bekerüljön a városi önkormányzatba, új kampányát így aztán már egy új férfi, Jack Lira oldalán kezdi el. De akármilyen sikereket tudhat is maga mögött, politikai programja egyszer csak szembeütközik egy másik felügyelő bizottsági tag nézeteivel. Dan White ugyancsak a tettek embere. S hogy megmutassa, mire képes, megöli Harvey Milket.

A gyilkosság Amerika szerte nagy port kavart, hiszen White mindössze hét évet kapott érte. Ráadásul egy másik ellenfelével, a polgármester George Mosconéval is végzett. Hét év dupla gyilkosságért! Ahogy az akkori lapok írták, ennek csupán egyetlen magyarázata lehet: a bíróság homofóbiája.

Scott Smith szerepét a megnyerő külsejű James Francóra (Trisztán és Izolda) bízta a rendező, Jack Lirát Diego Luna (Anyádat is), Dan White-ot pedig Josh Brolin (Nem vénnek való vidék) alakítja.

A címszerep Sean Penn jutalomjátéka. Harvey Milknek nem tej folyik az ereiben. Téved tehát, aki „tejesembernek” képzeli. Penn egy dús, izgalmas életet élő, szenvedélyes embert láttat, aki nem riad meg senkitől és semmitől, még a legelvetemültebb ellenlábasának is bátran a szemébe néz. Dustin Lance Black, aki négy évig dolgozott a film forgatókönyvén, Harvey Milk összes fellelhető barátjával és harcostársával elbeszélgetett, hogy hiteles történetet adhasson Gus van Sant kezébe. Ő pedig rögtön Sean Pennt hívta, hogy lenne egy neki való ajánlata. Penn, aki jó pár évvel ezelőtt, még Madonna „udvarában” nagyon sok meleggel szimpatizált, úgy viszonyult a filmhez, mint egy nemes ügyhöz, s ahogy a forgatás során többször is nyilatkozta: teljesen beleszeretett Harvey Milk egyéniségébe. Ennyi pedig elég is volt neki ahhoz, hogy e rázós történetben Oscarra érdemes alakítást nyújtson.

Milket szétrágja s felzabálja a politika.

Penn élvezettel fürdik benne. Mintha ez lenne az igazi élettere.