Mik azok a jelentéssűrítő összetételek?

A budapesti Skála Metro áruház oldalán hatalmas tábla tájékoztatja a vásárolókat: „A Skála Metro mozgássérült liftje”. Félreérthető, hiszen úgy hat, mintha a lift volna mozgássérült. Egyértelműbb lett volna a Mozgássérülteknek fenntartott lift felirat.

Ha figyelmesebben megnézzük a mozgássérült lift kifejezést, rájövünk, hogy valójában helyesírási hibáról van szó: a cikkben a lift különírva szerepel, nyilván így látható a budapesti Skála Metro áruház oldalán is. A mozgássérült szó főnév, hiszen általában egyszerűen mozgássérültek-ről beszélünk, nem mozgássérült emberek-ről, ezért jelzői szerepben egybeírandó a jelzett szóval. Igaz, a mozgássérültlift egybeírva eléggé zavaró az egészséges nyelvérzékű emberek számára, nyilván azért, mert a lift elemre külön hangsúly esik, s ezért a mozgássérült és a lift két külön szónak érződik. Aminthogy valószínűleg az is, csak ezt a helyesírási szabályzat nem veszi figyelembe.

Első tekintetre valóban furcsának tűnhet a mozgássérült lift, akár külön írjuk, akár egybe, hiszen valóban értelmezhető úgy is, hogy a lift mozgássérült. Mégsem örülnék, ha olyan bonyolult körülírásokat alkalmaznánk helyette, mint amilyen a szerző által javasolt mozgássérülteknek fenntartott lift, mert ez nem praktikus. A gyakoribb használat folytán a mozgássérült lift ugyanolyan megszokottá válhat, mint az azonos szerkezetű és szemléletű betegszoba, amit senki sem helytelenít: pedig ott sem a szoba beteg, hanem az, aki használja, pontosan úgy, ahogy a mozgássérült lift esetében.

A betegszobá-hoz hasonló összetett szavakat jelentéssűrítő összetételeknek nevezi a leíró nyelvészeti szakirodalom. Legújabb leíró nyelvtanunk, a 2000-ben megjelent Magyar grammatika azt írja róluk, hogy elliptikus – azaz kihagyásos – szerkezetűek és jelentésűek. Vagyis épp azért jönnek létre a rövidebb betegszoba, illetve mozgássérült lift formák, hogy ne kelljen körülményesen fogalmazva betegeknek való szobá-ról vagy mozgássérülteknek fenntartott lift-ről beszélni. Az említett nyelvtan ilyen példákat hoz a jelentéssűrítő összetételekre: szélmalom ‘széllel működő malom’, csatakiáltás ‘csatára buzdító kiáltás’, reményfutam ‘reményre jogosító futam’. Akadnak köztük olyanok is, amelyek csak nehézkes körülírással adhatók viszsza. Ilyen például a lépcsőház ‘a háznak az a része, ahol a lépcső található’ vagy a szülőfájás ‘szülés megindulása idején érzett, a szülés kezdetét jelző fájás’. Van olyan jelentéssűrítő összetételre is példánk, amelyet művelődéstörténeti ismeretek nélkül még csak körülírni sem tudunk: ilyen például a képviselőfánk. Ha kötekedni akarnánk, az utolsóként említett két példát is félreérthetőnek minősíthetnénk, hiszen a szülőfájás úgy is értelmezhető, hogy a fájás szül, a képviselőfánk pedig úgy, hogy a fánk képvisel valakit vagy valamit. Csakhogy minden épeszű ember tisztában van azzal, hogy a fájás nem tud szülni, sem a fánk képviselni, ahogy a lift sem tud mozgássérült lenni, és ezért az ilyenen nem akad fönn, kivéve, ha ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy nyelvművelő cikket írjon, s nincs a keze ügyében jobb téma.

Hasonló problémával foglalkozik az Édes Anyanyelvünk egy másik cikke is. Szerzője fölidézi pályaudvari élményeit, ahol a hangosbemondó olykor ilyeneket szokott mondani: „Villanyfűtésű lakatos menjen a negyedik (kilencedik stb.) vágányon álló szerelvényhez!” A cikkíró fönnakad ugyan a villanyfűtésű lakatos szerkezeten, mégsem ítéli el, hanem elismeri, hogy nem volna praktikus és célszerű a villanyfűtésű berendezéseket javító lakatos körülírást használni helyette, annak ellenére, hogy nem a lakatost fűtik villannyal, hanem ő foglalkozik villanyfűtésű berendezésekkel. Bevallom, én is zavarónak éreztem, amikor először hallottam a tartalmilag ugyan nagyon eltérő, de nyelvileg hasonló megformáltságú nemzetközi jogász foglalkozásnevet, amely nem valamiféle kozmopolita érzületű törvénytudorra utal, hanem olyan jogtudósra, aki a jogtudományon belül egy sajátos területtel, a nemzetközi joggal foglalkozik. Ám minél többször találkoztam a nemzetközi jogász kifejezéssel, annál természetesebbé vált számomra.

Mi lehet az oka annak, hogy az egyik nyelvművelő elutasítja a jelentéssűrítő összetételeket, ill. szószerkezeteket, a másik pedig elfogadja? Valószínűleg az, hogy szemben a mozgássérült lift-et kifogásoló szerzővel, aki önkéntes, nyelvtudományi képzettséggel nem rendelkező nyelvművelő, a villanyfűtésű lakatos-sal foglalkozó cikk írója hivatásos nyelvész, aki nem nyelvi sarlatánként, hanem nyelvünk törvényszerűségeinek hivatott ismerőjeként nyúl témájához.