Michael Nyman világa

A nagyközönség elsősorban a Zongoralecke (The Piano) című film zeneszerzőjeként ismeri, ám már jóval Jane Campion filmdrámája előtt világsztárnak számított bizonyos körökben.

Hosszú évekig volt Peter Greenaway filmjeinek állandó zeneszerzője, majd saját kamarazenekarával kezdte járni a világot. E zenekarban ő maga ült a zongorához. A minimalista stíluson belül írt már operákat, szimfonikus műveket és vonósnégyesre szabott zenedarabot is, szabad idejében pedig fotózik és filmeket készít. A zenei szakmából sokan máris korunk egyik legbefolyásosabb brit kulturális ikonjának tartják.

A Michael Nyman Band vélhetően egyfajta „besztof” válogatással készül első pozsonyi koncertjére, amely a Viva Musica! fesztivál keretében valósul meg. Jegyek már kaphatók az ismert internetes portálokon.

Az amerikai Steve Reich tanítványaként Michael Nymant kezdetben szinte megfertőzte a repetitív zene. Doktori disszertációja témájául nem meglepő módon a folytonosan ismétlődő motívumokat választotta, melyek a barokk kor angol zenéjét, kiváltképp Henry Purcell muzsikáját jellemezték. Rövidebb zenedarabjainak egyik jellegzetessége a lüktető, sokszor kifejezetten zaklatott ritmika, amit az elektromos basszusgitár hangversenyszínpadra emelésével ért el. A szólamok sokszor egymáshoz képest duplázott, négyszerezett tempóban szólalnak meg, a motívumok pedig kis változtatásokkal és elcsúsztatásokkal kétszer, háromszor ismétlődnek, így teremtve meg a nymani művek karakteres feszültségét. A lezárások szinte mindig befejezetlenséget sugallnak, mintha a nyugvópont előtt hirtelen elvágták volna a hangszalagot.