Megújító visszatérések

De időszakosan egy másik Egyiptom-képet is kínál a Szépművészeti: a Reneszánsz Év programsorozatba illeszkedve ugyancsak a Nílus menti ókori virágzó birodalmat mutatja be a Reneszánsz a fáraók Egyiptomában című nagyszabású kiállítása, melynek olasz kurátora Francesco Tiradritti egyiptológus, a kairói Olasz Régészeti Intézet igazgatója.

A tárlat az egyiptomi fáraókor utolsó virágkorára összpontosít, ám a kollekcióba helyet kapott 150 műtárgy révén az ókori birodalom több ezer éves kultúrája is megcsillan. A sejtelmes, az ősi birodalom napjainkig kisugárzó képzethangulatát árasztó (kiállító)térben kialakított Egyiptomvilág építőelemei (lelet- és műtárgyai) nemzetközi múzeumi összefogás eredményeképpen egyebek között a British Múzeumból, a párizsi Louvre-ból, továbbá bécsi, firenzei, római és zágrábi gyűjteményekből kölcsönözve kerültek a Szépművészetibe. Azért is vonz sokakat e most megtekinthető kiállítás, mivel a magyar főváros közönsége utoljára harminc éve láthatott hasonlóan külföldi anyagból összeállított tárlatot. Olyat, amelyből a történelemnek ez a technika fejlődésével állandóan új tudást és ismereteket felsorakoztató szelete, vagyis a kőbe vésett hieroglifák üzeneteivel és az egyiptológusok által (eddig) feltárt egyéb értékes örökséggel, tárgyi leletekkel csodák sorát kínáló egyiptomi múlt bomlik ki.

A Reneszánsz a fáraók Egyiptomában tárlat a kiállított szobrok, sztélék, koporsók, sírfelszerelési tárgyak segítségével a történelem egyik legizgalmasabb korszakát mutatja be a „reneszánsz” szellemében. De hogyan is kell értelmezni ezt a „reneszánsz” fogalmat? „A mítoszokban élő és a történelmi múlt tisztelete, a múlt tiszteletre méltó vívmányainak megőrzése és tudatos, ám szelektív módon való felhasználása mindvégig jellemezte a fáraókori egyiptomi kultúrát. Ez a fajta »reneszánsz« attitűd tehát mélyen gyökerezik az egyiptomi állam 3000 éves történetében” – áll az intézménynek a kiállításhoz megfogalmazott információs anyagában.

Ez a „reneszánsz” attitűd, érzés, illetve az annak érvényesítésére kifejtett igyekezet dominánsan erősödött fel abban a korban, amelyre a kiállítás fókuszál, vagyis „amikor a fáraókori Egyiptomra az Újbirodalom végét követő kb. 400 éves politikai és gazdasági nehézségekkel teli időszak után egy újabb – utolsó – virágkor köszöntött.” Ez az új éra a 25. dinasztia uralkodásához köthető, s e kor fáraói számára – ugyancsak a művészettörténeti anyag magyarázatával élve – „nyilvánvalóan legitimációt biztosított a múlttal való azonosulás; egyre erőteljesebb archaizáló tendenciák figyelhetőek meg a kultúra több területén.” Így válhatott a 25. dinasztia kora az egyiptomi kultúra „reneszánszának” első nagy korszakává.

Az újraébredésnek a kútfője egy csaknem kétezer évvel korábbi időszak, az Óbirodalom volt: természetszerűen az akkor született alkotások stílusát és ikonográfiáját, nemkülönben az arra a későbbi „újjászületési tendenciák” (hiszen folyamatosan voltak ilyenek) által rárakódott trendeket is idézik és tükrözik a fáraók Egyiptomának reneszánszát illusztráló tárlat műtárgyai.
A teljes cikk nyomtatott kiadásunkban olvasható.